Azt hihetnénk, ez képes beszéd, metafora. Pedig nem! Ha a kommunikáció egyetlen módja a beszéd lenne, akkor nehezen nőhetnénk fel, hiszen a gyerekek nem tudnak beszélni, amikor megszületnek, a mamák mégis kiválóan megértik, hogy mit akar a gyermekük. Már az első gyereknél is.
Nem valami misztikus csoda ez. A neurobiológia modern eszközei csakugyan varázslatosak, de nem csodák, hanem a természet törvényeit felhasználó emberi elme termékei. Hála ezeknek a masináknak, a kutatók kiderítették, hogy az agy homloklebenyében van egy sejtcsoport, amely csak akkor aktivizálódik, amikor az ember nyugalomban van, és másokat figyel. (Valójában véletlenül vették ezt észre, és nem ember volt a kísérleti alany, hanem csimpánz. Legyünk szerényebbek az embervoltunkra…)
Ezt a sejtcsoportot tükörneuronoknak nevezték el, mert közvetlenül, nyelv, vagy más jelek közbeiktatása nélkül teszik érthetővé, pontosabban átélhetővé számunkra, hogy a másikban mi zajlik.
Az először szülő kismamáknál a szülést követően rohamosan elkezdenek szaporodni a tükörneuronok. Funkciójuk nyilvánvalóan az, hogy megkönnyítsék az anya és gyerek közti megértést. Amikor szoptatás közben a mama és a baba egymás arcát tanulmányozza, tanulnak. Empátiát, megértést.
Egy nemrégiben közzétett kutatás szerint az erőszakos emberölések elkövetői közt szép számmal akadnak olyanok, akiknek pontosan ez a sejtcsoport fejletlenebb az agyában. Joggal feltételezhetjük, hogy az empátia alapját a tükörneuronok adják.