Manapság inkább szociopatának mondják, de ez a lényegen nem változtat. A pszichopaták hidegvérrel tönkre tudják tenni mások életét. És a legrosszabb az egészben, hogy nem akarnak, és nem képesek megváltozni. A “csak kerüljünk össze, majd én megváltoztatom” más kapcsolatokban sem működik, a pszichopatával aztán végképp nem – ő megváltozik a szorosabb kapcsolatban, de abban nincs köszönet.
Bántalmazott és kifosztott nők, és férfiak is tudnának mesélni arról, hogy partnerük milyen elbűvölő volt a kapcsolat elején. Odafigyelt rájuk, mindig tudta, mit mondjon, milyen gáláns vagy kedves gesztusokkal lehet őket levenni a lábukról. A becserkészés idején mindent bevetnek, az izgalom csodákra teszi őket képessé. Ha azonban már megszerezték a zsákmányt, oda az izgalom, unják, megvetik, kizsákmányolják a partnert, majd újabb préda után néznek. Rájuk jellemző a „kertész kutyája” hozzáállás, vagyis őneki nem kell a csont, de mást nem enged hozzá. Ha partnered kórosan féltékeny, vigyázz, nem biztos, sőt, biztos, hogy nem szeretetből az.
Önbizalmuk határtalan, ami bizalmat kelt azokban, akik kételkednek önmagukban.
Olykor nem is a zsákmány, pusztán az izgalom kedvéért. Rosszat tenni izgalmas.
Aki a magánéletben kerül velük kapcsolatba, hamar rájön, hogy baj van. Ha azonban a kapcsolat egyoldalú, amikor a karizmatikus pszichopata közszereplő, netán politikus, akkor lassan jön a megvilágosodás, vagy soha. Sztálint, vagy Che Guevarát még most is sokan imádják, és borzonganak, ha a fényképüket nézegetik.
Könnyebb úgy sikert elérni, ha valaki érzéketlen mások fájdalmára, és kíméletlen törtető. Nem csoda, ha a sikeres vállalatigazgatók, ügyvédek, sebészek, katonatisztek között feltehetően sok a pszichopata. Arról rendszerint nem szól a fáma, hogy ezek az emberek milyenek a magánéletben.
Ha a főnöködet csodálják a feljebbvalói, és rettegnek tőle a beosztottak, sejtheted, hogy jobb másik állást keresni. Ha pedig a partnered lep meg féltékenységi rohamokkal, vagy még a mobiltelefonodat is ellenőrzi, valószínű, hogy nehéz döntés előtt állsz. Ő nem fog megváltozni!
Itt van kedves tanárom, dr. Ranschburg Jenő egy előadása erről a témáról, a YouTube-on.
Ha gondoltál volna rá, biztos tudtad volna, ide fogok írni, még ha sehova sem. =D
Nem értek egyet Che Guevara példaként emlitésével, nem mindegy, mikor miért tesz valamit az ember életében…nem kellett ahhoz akkor pszichopatának lenni, hogy valaki ugy gondolkodjon és úgy éljen, ahogy ő tette..de nem vitatkozni akarok, hanem véleményt nyilvánitani…az írás nagyon világossá teszi a fogalmat, csak éppen ezért nem látom jónak a példát, mert mindazt, amit tudok Che-ről, nem támasztják alá.
Itt a szándéketika, és a következményetika ütközik. Lehet, hogy Che Guevarának jók voltak a szándékai, de az eredmény katasztrofális.
Én egyébként a jószándékában is kételkedem. Inkább úgy tűnik, hogy egy szociopata volt, aki kereste a bajt. Mint a tűzoltók, akik gyújtogatnak, hogy legyen mit eloltani.
Egy igazi karizmatikus, narcisztikus gyilkos. Tudtad-e, hogy személyesen is fejbelőtt védekezni nem tudó embereket?