Amikor trauma ér…

Az olyan eseményt nevezzük traumának, amely közvetlenül fenyegeti az életet. De traumát szenvedhet el valaki akkor is, ha más élőlény fenyegetettségének a tanúja.

Az egész élővilágban, beleértve az embert is, három jellemző reakció megy végbe ilyenkor.

1. Menekülés. Ehhez a végtagok izmaiban sok energiára van szükség, a vér cukrot szállít az izomsejtekhez. Az agyból és a zsigerekből a végtagokba áramlik a vér, a tudat elködösül, és leáll az emésztés. Ha nem tud elszaladni a fenyegető ingerek elől, akkor remegni fog a keze-lába, és homályosan fog látni. Távolabbi következménye lehet pl. a rövidlátás, glaukoma, emésztési zavarok.

2. Ha nem lehet elmenekülni, akkor lehet/kell harcolni. A harchoz jó reflexekre van szükség, ezért az izmok mellett az agyba is vér tolul, hogy megfelelő legyen az idegsejtek tápanyagellátása. Ilyenkor jön az agyvérzés, másoknál az állandó elpirulás. Az állandóan feszes izmok fejfájást, izomfájdalmakat, ízületi panaszokat hoznak létre.

3. Ha se menekülni, se harcolni nem tud (akaratról trauma esetén értelemszerűen nem beszélhetünk), az utolsó esélyt a holttá tettetés nyújtja. Ennek értelme a következő. A ragadozók általában nem esznek elhullott tetemet. A halál pillanatában a szfinkter-izmok ellazulnak, maga alá ürít. A ragadozó pedig, hacsak nem nagyon éhes, vagy nincsenek kölykei, úgy ítéli meg, hogy fogyasztásra alkalmatlan. A magyar gyerekversike a „Katona bácsi haptákba, beleszart a nadrágba” hűen írja le a valóságot, amely a hősi bronzszobrokon nem látszik természetesen, de Stefan Zweig első világháborús könyvében leírja. Akárcsak az Afganisztánból hazatért dán katonák. Gyerekeknél pszichológiai közhely, hogy trauma után „regrediálnak”, és újból enuretikusak lesznek. De volt olyan kliensem, fiatal nő, aki krónikus cisztitiszben szenvedett, és két ülést követően teljesen elmúlt a krónikus hólyaghurut.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.