Eltelt csaknem hatvan év ’56 óta, és hetven esztendő azóta, hogy befejeződött a második világháború. A lengyeleknek néhány év kellett csak ahhoz, hogy a porrá bombázott varsói Óvárost tégláról téglára felépítsék. A háborúra csak az a domb emlékeztet, amelyet a romokból hordtak össze, és a tetejére stadiont építettek. Büszkeségük nem engedte, hogy megsemmisüljön országuk szíve.

Budapesten pedig még mindig sok házfalon éktelenkednek a harcok nyomai. Az utcán látható belövésnyomokat többnyire befoltozták. De ha betérsz egy régi, körfolyosós házba, helyenként még mindig megvannak a golyó ütötte lyukak. A lakók úgy élnek a háborús emlékek között, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.

A magyar lélek olyan,  mint némely budapesti házfal. Gyönyörű, de elhanyagolt. Tele van háborús belövések himlőhelyeivel. Itt kellene kezdeni a jövő felépítését: a történelem okozta sebek begyógyításával. Ehelyett  újból és újból elvakarjuk a sebeinket.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.