Eugenia Lee magyar üvegművész, fogadott hazája Korea, jelenlegi lakhelye Németország. Megosztja velünk a három országgal kapcsolatos élményeit.

Fiatal lány koromban sosem gondoltam rá, hogy külföldön éljek.Az évente egyszeri IBUSZ út (fiatalabbak kedvéért: a Kádár-korszakban egyetlen egy, állami utazási iroda volt, az IBUSZ – a szerk.) kielégítette érdeklődésemet más kultúrák iránt, ami az igazat megvallva akkoriban nem volt túl erős.

Én is éltem kortársaim magyar mindennapjait. Fiúkkal, tanulással és házibulikkal múlattam az időt, jó volt akkoriban Magyarországon élni.

Az egyetem végeztével aztán egy dél-koreai cégnél helyezkedtem el, mint a külkereskedelemért felelős munkatárs. Ott ismerkedtem meg későbbi férjemmel, aki szintén koreai és abban az időben épp az ELTE-n tanult jogot. Szerelem, házasság, gyerekek, ebben a klasszikus sorrendben történtek velünk az események.

Ezt követően hosszabb, rövidebb időt töltöttünk minden évben Koreában, önálló üzleti vállalkozásba fogtunk, így ennek okán is sokat utaztunk sok helyre a világban. Angolul mindketten beszéltünk, idő közben a férjem kitűnően megtanult magyarul és én is megtanultam koreaiul.

Véglegesen elmenni Magyarországról nem akartunk, akkor még nem láttuk, hogy mi következik. A többit nagyjából mindenki ismeri, az ország korrupttá vált, a gazdasági környezet kiszámithatatlanná és az idegengyűlölet elviselhetetlenné.

Sok fájó emlékem van ebből az időszakból, különösen olyanok, amikor a gyermekeimet bántották és sosem fogadták el őket magyarnak, pedig én, az anyjuk az vagyok, az anyanyelvük szintén, és Magyarországon nevelkedtek.

Mindez nem volt elég ahhoz, hogy teljes értékű emberként kezeljék őket a tanárok az iskolában, hogy ne csak hozzájuk menjen az ellenőr a buszon, és a többi. Ez volt az a kulcskérdés, amit már nem hagyhattunk annyiban, amikor már komolyan felmerült bennünk a gondolat, hogy Magyarországot örökre elhagyjuk. Addigra édesanyám megözvegyült, és nekem természetes volt, hogy ha ő is akarja, velünk jön, akárhová megyünk is. Hálistennek ő is akarta, így öten költöztünk ki Dél-Koreába.

(Hétfőn folytatjuk a történetet)

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Posted in EFT

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.