Eugenia Lee, magyar üvegművész fogadott hazája Korea, jelenleg Németországban él. 

Mikor a fiam leérettségizett, dönteni kellett a továbbtanulás kérdésében.Úgy ítéltük meg, hogy a multikulturális háttér akkor fog tudni kiteljesedni a gyermekeinkben, ha visszatérünk Európába és itt járnak egyetemre. Az elhatározást tett követte, visszajöttünk. Nem Magyarországra, hanem a német-holland határra költöztünk, ugyanis innen közel van Belgium, és Skandinávia és Franciaország sincs nagy távolságra.

Azzal a prekoncepcióval érkeztünk, hogy a németek pontosak, precizek, hűvösek és beszélnek angolul. Nos, e négy állításból eddigi tapasztalataim szerint egyik sem állja meg a helyét.

Ha szerelőt hivsz, az ad egy két, három hetes időpontot, ami már eleve sokkoló, majd egyszerűen nem jelenik meg a megadott időben, és még csak nem is telefonál.

Ha ragaszkodsz hozzá, neked kell utána telefonálgatnod, hátha egyszer mégis hajlandó lesz eljönni… Az internet bekötésére hat hónapot vártunk, háromszor is ígérték, de nem kötötték be.  Itteni barátaink, ismerőseink gyakoroltak nyomást a szolgáltatóra, természetesen németül, mert angolul itt nem beszélnek az emberek.

A kertész tavaly ősszel igérte meg, hogy 75euróért (nem kis pénz) elszállítja a kivágott beteg sövényt, de máig sem ért ide. A szelektiv hulladékgyűjtés kontrollálatlan, hanyag, ahogy a szemétszállítás is az.

A szomszédok kedvesek és udvariasak, de itt nem divat átjárni a másikhoz vagy bármilyen módon segíteni. Nekünk akik segítettek, nem németek, hanem hollandok, koreaiak, egy magyar hölgy, oroszok, kazahok. Német embert kettőt ismerek, aki önzetlenül segitett, hollandból legalább négyszer ennyit.

A közbiztonság mindkét országban nagyon jó, illetve Németország tekintetében csak a szűkebb lakókörnyezetemről tudok hitelt érdemlően nyilatkozni. A német bürokrácia még a németeknek is átláthatatlan, kaotikus és teljesen logikátlan, továbbá végtelenül lassú.

A házak stabilan vannak megépítve, és szépek kívül-belül, ugyanakkor az enyhe tél ellenére is nagyon hideg van bennük. Errefelé nem divat a hőszigetelés, mi azóta fázunk egyfolytában, mióta betettük ebbe az országba a lábunkat.

Az egyetemeken csak és kizárólag német nyelven lehet tanulni, tiszta szerencse, hogy volt annyi eszünk, hogy a határvidékre költözzünk.

Fizikai és lelki egészség

a buddhista temetés

Összehasonlitó posztom utolsó szempontja a spiritualitás, a lelki egészség és a fizikai egészség, életmód.

Koreában elhízott emberrel még ma sem könnyű találkozni, nagyon vigyáznak az életükre, az egészségükre, ugyanakkor mivel alapvetően buddhista ország, van bennük egy roppant egészséges távolságtartás önmaguktól, az élet fizikai aspektusaitól.

Egészségesen állnak a halálhoz, búcsúztató ceremóniájuk elsősorban a többszöri katarzis/nyugalom váltakozásáról szól, ami remekül oldja a gyász első részének fájdalmait. Az elengedésre törekednek, a tudatuk kiürítésére, a stressz oldására, és nem elnyomására.

Nem szégyellik, sőt gyakran mondják, hogy menjünk rúgjunk be, mert most az kell. Olyankor aztán jól be is rúgnak, majd elmennek a karaokéba énekelni, kialusszák magukat, és jobban vannak.

Más alkalmakkor a sportot választják, vagy a barátaikkal kibeszélik magukból a stresszt. Imádnak kirándulni, utazni, kempingezni és bármit, amit jó hangosan és csoportosan lehet művelni. Babonásak, hisznek a szellemekben és bár nem szeretném ellőni azt a közhelyet, hogy keleten sok minden megtörténik ami itt nyugaton nem, de kénytelen vagyok vele, ugyanis igaz.

Ezzel szemben a németek fegyelmezettek a munkahelyükön, otthon, az utazásaikon, gyakorlatilag mindenhol. Cserébe rengeteget isznak magukban a tévé előtt lustulva. A boltban egyedül én veszem az irányt a zöldséges pult felé, ők a mirelit hűtőben kotorásznak és a mikrós készételeket eszik. Nem csoda, hogy nagyon túlsúlyosak, depresszívek, amit elfojtanak. Mindegyik német egy potenciális atombomba. Ha nekem ilyen elfojtásokkal kéne élnem az életem, bizony én is azzá válnék. Temetésen itt nincs katarzis, a halál tabu, a fájdalom nem kimutatható, következésképp odabenn marad feldolgozatlanul.

Nos, nagyjából és a teljesség igénye nélkül ezek a tapasztalataim Koreát és Németország általam lakott vidékét illetően.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Posted in EFT

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.