EFT – érzelmi szabadság és önismeret

Nem szeretem a betűszavakat. Siettetnek: gyerünk, ne gondolkozz, legyünk túl rajta. Hát most azért álljunk meg egy pirinyót, és gondoljuk végig, mit is jelent az EFT. Ha beütöm a keresőbe, eladó házak hirdetései jönnek elő. Ára: X eFt. Jó eséllyel felbukkan az eredmények közt az Electronic Funds Transfer, akármi is legyen az. És egyre többször találok magyar nyelvű EFT oldalakat is.

Annak, aki még nem találkozott ezzel a technikával, nem mond semmit a rövidítés. Ezért szokták angolul a „tapping” becenevet használni, ami egyszerre két dolgot is jelent. Kopogtatást, és csapra verést, lecsapolást. Meglepő, de jó metafora, hiszen azzal, hogy kopogtatunk a meridián pontokon, mozgásba hozzuk a nyirokkeringést (a nyirokereknek nincsen saját izomzata!), ezzel az öngyógyító folyamatokat. Továbbá a felidézett traumatikus helyzetekhez kapcsolt, feltételes reflexként fellépő indulatokat előidéző stresszhormonokat mintegy „lecsapoljuk”. Magyarul nem hangzik jól, emiatt inkább a „kopogtatás” szót használom.

„Érzelmi”. Mindig vannak érzelmeink, ezeknek intenzitása és színezete különböző. A pozitív érzelmek rendszerint kevésbé intenzívek, mint a negatívak. Ennek nem az az oka, hogy kevesebb okunk van örömre, hanem az, hogy a negatív érzelmek egy csoportja fontos funkcióval bír: önvédelemre mozgósít, ha kell, ha nem. Probléma akkor van, ha éppen nem kell.

Érzelmeinknek ritkán vagyunk tudatában. Amikor egy EFT-s elkezd dolgozni valakivel (szándékosan nem mondok terapeutát, véleményem szerint az élet nem betegség), akkor először is rá kell vennie az önmegfigyelésre. Ez sok ember számára nem is olyan egyszerű. Tapasztalataim szerint sok férfi nem képes tudatosítani az érzelmeit, és fizikai, testi érzéseit (a nőknek ez könnyebben megy). Annyira nem, hogy olykor még nevet sem tud adni ezeknek, nincs szókincse rá. Holott pontosan ezek az érzelmek, indulatok a legfontosabbak, mert olyan, a tudattalanba elsüllyedt emlékekhez kötődnek, amelyek alapvetően meghatározzák az ember viselkedését, ebből következően sikerességét, és elégedettségét az életben.

Amikor dolgozni kezdünk, leltárt veszünk fel arról, hogy a kliens mit is érez itt, most, a jelen pillanatban. Kiválasztjuk a legintenzívebb, legzavaróbb érzést. „Mikor érezte ezt utoljára?” – teszem fel a kérdést. Erre általában emlékeznek. Dolgozunk a friss emlékkel, és amikor csillapodott az érzelem, megkérdezem: „Mikor érezte ezt először?”. Olykor hosszas hallgatás a válasz. Van, aki egyáltalán nem tud válaszolni. Egy-két üléssel később viszont pontosan az ilyen emberek számolnak be nagyon durva korai traumákról. Miért ez a késlekedés?

Ha az ijesztő, elborzasztó, szégyellt élmények folyamatosan a tudatunkban lennének, képtelenek lennénk figyelni, koncentrálni, dolgozni, aludni: pontosan ez megy végbe a poszttraumatikus stressz-szindromában szenvedőkben. Az idegrendszerünk nem tud ezekkel az emlékekkel mit kezdeni. Belesüppednek az iszapba, mint a második világháborús bombák, és ha véletlenül beléjük akad valami, felrobbanhatnak. Így keletkeznek a dührohamok. Amikor EFT-zünk, egy, de legfeljebb két ülés után a „robbanásveszélyes” emlékek is előkerülnek, mert az idegrendszer megtapasztalta, hogy van mód ezek hatástalanítására.  

„Felszabadítás”. Akinek sok ilyen bomba és gránát van besüppedve emlékezetének iszapjába, óvatosan, és bizonytalanul mozog az életben. Vagy pedig a környezetét fenyegeti robbanásveszéllyel. Az EFT-vel viszonylag gyorsan hatástalanítjuk ezeket (olykor egyetlen ülésben, máskor néhány hónapig, néha egy évig tartó munkával). Megszabadul az ember a koloncoktól.

Ekkor jön a második része a dolognak: mit fog kezdeni a szabadságával? Hogyan fogja alakítani a sorsát? A munka első szakaszában hangsúlyosabb a szomatikus önismeret. Ezután következik az önismereti munka szellemibb része, az ember viselkedését befolyásoló értékek, tudattalan parancsok, utasítások, szuggesztiók tudatosítása. Ez rendszerint nem annyira drámai mint az érzelmekkel való foglalkozás, kevesebb a „bomba”. Nagyon érdekes folyamat, amikor az ember felfedezi, miféle furaságok, értelmetlenségek befolyásolják. Ezek is gyakran kötődnek érzelemterhelt helyzetekhez, amiken szintén kopogtatással dolgozunk. Olykor kifejezetten szórakoztató, sőt, humoros rádöbbenések is előfordulnak. Ilyenkor már lendületesen és szabadon sétálgat az ember „lehetőségek palotájában”, ami az élete.

“Technika.” A célzott kérdések, és a beszélgetés valamennyi pszichoterápia és coaching alapja, nem hiányzik az EFT-ből sem. Ugyanakkor érdekes módon lehet úgy is használni, hogy a terapeuta, vagy a mentor minimális, vagy semennyi információval sem rendelkezik arról a szituációról, emlékről, amely által kiváltott érzelmekkel foglalkozik. Ha a kliens nevet ad az érzelemnek, és meghatározza annak intenzitását, ez már elegendő lehet a munkához. Fontos szempont az EFT-ben a szenvedés minimalizálása. Szó sincs arról, hogy a tériszonyost felkergessük a századik emeletre, hadd szokja, mint a deszenzitizációs technikákban szokásos (na jó, túlzok, de csak egy kicsit). Ha súlyos indulatok merülnek fel, akkor távolítjuk ezeket, nem közvetlenül dolgozunk velük. Az NLP-ből származik néhány ilyen eljárás, mint például a mozi-technika. Mindezt digitopunktúrás elemekkel ötvözzük. 

Az EFT a mostanában kifejlődő biológiai pszichoterápiás irányzathoz tartozik, ezen belül az energiapszichológiához sorolják. Ezeknek a módszereknek kidolgozói azt vallják, hogy a testet, az érzelmeket és az elmét csak elméletileg lehet elválasztani egymástól, valójában ugyanazon rendszer megnyilvánulásai (ez az NLP egyik alapelve is). Az EFT legjobb művelői, fejlesztői nem tetszetős elméletekből indulnak ki, hanem a jelenkori tudomány eredményeiből.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.