Az évszázadok, ha nem évezredek során rögzült kopogtatási pontok, és meridiánok, melyeket az akupunktúrában, és ennek nyomán a shiatzu, és egyéb masszázsokban felhasználnak, érdekes tulajdonságokkal rendelkeznek. Két, vagy akár három izompólya, vagy csonthártya találkozási pontjánál találhatók, így az akupunktúrában a tűszúrás, az EFT-ben a kopogtatás közvetlenül több izomban, ínban, ízületben hoz létre elektrokémiai változásokat. Ugyanakkor ezek a találkozási pontok vagy vonalak csatornát alkotnak, amelyeket sejtközi folyadék tölt ki, méghozzá folyamatos, megszakítás nélküli rendszert alkotva a testben (nem csak az emberi testben, hanem az állatokéban is – de erről majd máskor).

Bebizonyították, hogy az elektromos impulzusok ebben a csatornarendszerben gyorsabban terjednek mint az idegrostokban. A sejtközi folyadékban őssejtek találhatók, melyek adott esetben szükség szerint alakulnak testi sejtekké, így serkenthető a sebgyógyulás. Ezekből az őssejtekből alakulnak ki a falósejtek, amelyek a gyulladt szöveteket, és a rákos sejteket távolítják el a szervezetből.

Visszatérve a kopogtatási pontokra és a meridiánokra: a meridiánok mint csatornák adnak helyet a nyirokereknek, amelyekben egyrészt elektromos impulzusok terjednek, másrészt ez a rendszer szállítja a falósejteket a bajban lévő szövetekhez.

Amennyiben a pánikreakciók, vagy a szorongás következtében izmaink folyamatosan megfeszülnek, ezzel beszűkítik a nyirokereket, és lassítják a nyirokkeringést. A stresszes, szorongó ember válla, nyaka megfeszül, így következhet be fejfájás. Tudnivaló, hogy a véredényekkel ellentétben a nyirokereknek nincsenek saját simaizmaik, hanem a körülöttük lévő izmok ütemes feszülése-lazulása pumpálja tovább a nyirokfolyadékot. Ezért van az, hogy hosszú repülőút, vagy buszozás után egészséges emberek lábszára is ödémás lesz: a mozgás hiánya miatt felhalmozódik benne a nyirokfolyadék.

A kopogtatás önmagában is hasznos tehát, érdemes megtanulni. Ennél még hasznosabb azonban, amikor a problémák, panaszok felidézésével kombináljuk. Amikor egy szorongató gondunkat előidéző szituációt elképzelünk, ilyenkor testünk visszaemlékszik az eredeti fiziológiai állapotra, és ha nem is teljes egészében, de ismét előállítja azt. Ha ilyenkor kopogtatunk, ezzel olyan hatást érünk el, mintha az eredeti szituációban szüntettük volna meg a pánikreakció fiziológiai összetevőit. Ezáltal megszűnik az agyban az eredeti helyzet összekapcsolódása a kellemetlen és nem hasznos reakcióval. Megszakítjuk a feltételes reflexet. Ez gyakran annyira jól sikerül, hogy a tanítvány egyszerűen elfelejti, hogy egyáltalán volt ilyen problémája. Nagyon meg szoktak lepődni, amikor a munka végeztével felidézem, hogy mi is volt az eredeti panasz, amellyel megkerestek. Ennek a jelenségnek még nevet is adtak, ez az apex-effektus.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.