Az EFT (Emotional Freedom Technique) olyan, mint egy nagyszerű foltvarrott takaró. A különféle pszichoterápiás iskolák bevált eljárásait, és a shiatzu, vagy digitopunktúra alapelemeit dolgozta össze értelmes és nagyon hatékony egésszé az alapító, Gary Craig.
A kiindulópont nagyon egyszerű. A kliens felidéz valamely kellemetlen dolgot, amelyet meg akar szüntetni, meghatározza a kellemetlen fizikai vagy lelki élmény intenzitását, majd bizonyos akupunktúrás pontokon sorjában kopogtat két ujjával.
– Fáj a térdem – mondja a kliens.
– Ez a fájdalom egy 0-10-ig terjedő szubjektív skálán hányas?
Vagy:
– Dühös vagyok.
– Ez a dühösség egy 0-10-ig terjedő szubjektív skálán hányas?
Majd – miközben az úgynevezett karate ponton kopogtat – egy mantra-szerű mondatba foglalja az érzést, valahogy így:
“Noha fáj a térdem, mégis, mélyen és teljesen elfogadom és szeretem magamat.”
vagy pedig:
“Noha nagyon dühös vagyok, mégis, mélyen és teljesen elfogadom és szeretem magamat.”
(Ezen a sémán lehet, és olykor kell is változtatni.)
Háromszor elmondja ezt a bizonyos mondatot.
Azután a mondat rövid változatát ismételgeti (erre azért van szükség, hogy a figyelme ne kószáljon el), és közben sorjában megkopogtatja a következő pontokat:
1. a szemöldökív belső kezdőpontja
2. a szemsarok
3. a szem alatt
4. az orr alatt, a felsőajak fölött
5. az alsó ajak és állcsúcs közötti gödörben
6. a kulcscsont és a szegycsont találkozásánál
7. a kar alatt (nőknél a melltartópánt vonalában)
8. KARATE PONT – a kisujj töve, és a csukló közti izmos rész (amellyel a karatékák megütik a szétverni kívánt tárgyakat)
9. a fejtető.
Mély sóhaj, esetleg egy korty víz. A terapeuta ismét megkéri a kliensét, hogy értékelje az érzés intenzitását.
Addig ismétlik ezt a kört, amíg az intenzitás zéró nem lesz. Amennyiben nem moccan a “hőmérő”, akkor a probléma más aspektusát vesszük elő.