A lámpaláz bénító érzése nem csak a színészek réme. Előfordul minden olyan élethelyzetben, amelyben valamilyen teljesítményt kell felmutatni, mások szeme láttára. Lámpalázas klienseim között előfordult zenész, teniszező, ügyvéd, énekes, szónok, vőfély, üzletember, és a templomi esküvőtől borzadó menyasszony is.

Nem meglepő tehát, hogy sok szorgalmas nyelvtanuló számára az idegen nyelvű környezetben való megszólalás kis túlzással halálfélelmet vált ki. Olyanokból is, akik rendszeresen tanulnak, a motivációjuk sem hiányzik, és emberi számítás szerint több évi külföldi tartózkodás után már folyékonyan kellene beszélniük.

Mi lehet az oka ennek az elakadásnak, és hogyan lehet túljutni rajta?

Van, amikor elegendő a nyelvtanulás módját megváltoztatni. A beszédközpontú módszerek felszabadítóak lehetnek, ugyanakkor van, aki vizuális, és addig nem is hallja pontosan például az angol szavakat, amíg nem látta leírva. Más pedig struktúrában, rendszerben szereti látni a dolgokat, és fontos számára a nyelvtan megértése, átlátása.

Van, amikor a feladat emberfelettinek látszik. Lehetetlennek, elérhetetlen célnak a jó nyelvtudás. Ilyenkor az elefánt-sztorit érdemes elővenni.

-Hogyan lehet egy elefántot megenni?

-Hát falatonként!

Napi három új szót, vagy kifejezést még a legelfoglaltabb ember is meg tud tanulni. Napi három szó egy év alatt egész pontosan 1095 szó – a hétköznapi társalgás alapszókincse bármelyik nyelven. És ki mondta, hogy nem tudsz akár négy szót is megtanulni?

A nyelv, az identitás, és a beilleszkedés szorosan összefüggenek. Ha jól beszélném a helyi nyelvet, és beilleszkednék, fel kellene adnom a magyarságomat – ilyen gondolatok is foroghatnak tudattalanul, vagy félig tudatosan annak az agyában, akinek nem megy a nyelvtanulás. Holott gondoljunk arra: aki faluról kerül városba, az is hasonló válságon megy át. A fővárosi lakótelepi parkokban naphosszat egyedül üldögélő parasztbácsik identitásválsága semmivel sem könnyebb.

Annak idején sok latin-amerikai menekült élt Magyarországon. Jónéhányan sohasem tanultak meg magyarul, holott tanultak, dolgoztak, és nyelvtanfolyamokra is jártak. Ők a lelkük mélyén úgy érezték, hogy ha megtanulják a magyart, akkor végleg beilleszkednek, és nem lesz visszaút.

Te félsz-e, féltél-e a megszólalástól?

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.