Nem tudom, kitől tanulta anyám ezt a bölcsességet, a nagyanyámtól, vagy az apácáktól a tanítónőképzőben.

Akkoriban, amikor ő az Angolkisasszonyokhoz járt, Budára, már ismertek voltak Magyarországon  a tudományos pszichológia, a behaviorizmus eredményei is. Valószínűleg hallott a késleltetett megerősítés, vagy jutalom elvéről. Eszerint azok a gyerekek, akik megtanulják, hogy egy későbbi, nagyobb jutalom érdekében elhalasszák a pillanatnyi örömöt, ne falják fel azonnal a csokoládét, mert később dupla annyit kaphatnak, azok felnőttkorukban sikeresebbek lesznek.

Lemondás és kitartás vezet a sikerhez, ez nem újdonság. Egyértelmű, hogy annak a diáknak lesz nagyobb esélye jó állásra, aki vizsga előtt a jó jegyek érdekében képes otthon maradni tanulni, bulizás helyett.

És mi van azokkal, akik úgy megszokták, hogy megvonják maguktól az örömöket egy feltételezett későbbi siker kedvéért, hogy már nem is tudják élvezni az életet?

Előfordult-e veled, hogy megkívántál valami drága, finom ételt, meg is vetted, aztán addig rakosgattad a hűtőben, míg megpenészedett, mert nem akartad rávetni magad, és felfalni? Van-e a szekrényedben olyan ruhadarab, amin még ott az árcédula, mert olyan szép, hogy inkább nem is veszed fel, nehogy baja essen?

Gyanítom, hogy sokszor a halogatás mögött is ez a rögzült szokás bújik meg. Csak nem írod meg azt a cikket, nem fejezed be a képet, vagy nem hívod fel azt a lányt. Mintha a késleltetéssel egy láthatatlan valakinek szeretnél megfelelni.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.