Bizonyára emlékszel a dalocskára Bőrönd Ödönről, aki a Köröndön ül a bőröndjén. Mit keres ott? Hát, azt még a költő sem tudja. Csak ücsörög, és kész.

Nem áll fel, nem nyitja ki a bőröndöt, nem csavarog, ismerkedik a környezettel, csak ül.

Sok külföldre költözővel előfordul ez.

A múlt század hetvenes éveiben az őrült latin-amerikai diktatúrák elől milliók menekültek Európába, néhány százan közülük Magyarországon is kikötöttek. Néhányan jól megtanultak magyarul, magyar nőt vettek feleségül, dolgoztak, később vállalkoztak. De még többen voltak azok, akik a bőröndjükön ülve várták, mikor lesz vége a diktatúrának Argentinában, Paraguay-ban, vagy Chilében. Csakazértsem tanulták meg jól a nyelvet. Csak véletlenszerűen érintkeztek magyarokkal. Egymás közt élték az életüket.

A többiek úgy mondták: a bőröndjét a szoba sarkában tartja, és sajnálták ezeket az embereket, mert az évek elrepültek a fejük felett, drága idő, amivel nem kezdtek semmit. Nem iratkoztak be egyetemre, mert hátha holnap vége a diktatúrának, és haza lehet menni. Nem házasodtak magyarokkal, mert egy idegen feleség, vagy férj otthon csak probléma, és úgysem értheti meg őket. Az idő pedig elszállt, haszontalanul. Zárójelbe tették az életüket.

Ha nem kalandvágy, hanem szükség vitt rá, hogy külföldre költözz, ne ess az ő hibájukba, ne tedd zárójelbe az életedet. Itt, és most élsz. Itt, és most gyűjtöd a pénz mellé a tapasztalatokat, az élményeket, szépeket és csúnyákat. Ez az életed. Ne fecséreld el ezt a lehetőséget, hogy kiválóan megtanulhatsz egy nyelvet, beleláthatsz egy ország lakóinak a lelkébe, átveheted tőlük, amit érdemes. Világot láthatsz.

Kétségtelenül nehéz külföldön megszokni, elfogadni, hogy most ez van, főleg kezdetben, de később is adódnak nehéz pillanatok. Az otthon évtizedek alatt rögződött szokások, melyek biztonságérzést nyújtottak, hirtelen haszontalanokká válnak. Nehéz az eligazodás az új környezetben, sokszor nem tudod, mi is történik. Ez felerősíti a szorongást.

Sok mindent nyersz azzal, hogy külföldön vagy, de veszteségeid is vannak, a szeretett igazodási pontok, Duna-hidak, a Balaton, a tavaszi égbolt. A veszteségeket gyászold meg, de ne süppedj bele a depresszióba. Ha otthon maradtál volna, akkor is megváltoznának a dolgok.

Elszomorít, hogy neked már más fontos, más foglalkoztat, mint az otthoniakat? Hát szomorkodj, és lépj tovább. Ez az élet. A te életed.

 

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
Posted in EFT

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.