Az idegen nyelvű beszédet úgy lehet megtanulni, ha beszélgetünk, ez nyilvánvaló. Az, hogy kivel, már nem annyira. Még akkor sem, ha külföldön élünk.

A külföldön dolgozó nem légüres térben él. Szomszédai, munkatársai vannak. De nem mindegy, milyenek. Aki például csupa lengyel, vagy litván között dolgozik, másféle angolt fog tanulni, mint aki angolok között.

A munkahelyeken nem mindenki angyal, és előfordul olyan, aki betolakodónak tekinti az új munkatársat. Ha nem is zaklatja, de nem ad neki esélyt.

Márpedig beszélgetni, a nyelvet jól megtanulni akkor lehet, ha mi is beszélünk, hozzánk is beszélnek, és ha az anyanyelvi beszélő segít értelmezni a szavakat, kifejezéseket, és javítja a beszédünket.

Nyelvszociológusok kimutatták, hogy azok jutnak ilyen nyelvgyakorlási lehetőséghez, akik ügyesen alkalmazkodva kívülállóból elfogadott csoporttagokká válnak.

Nem elég tehát a szorgos tanulás, szociális intelligencia is szükséges a sikeres nyelvtanuláshoz.

Az igyekezetnek vannak jó és rossz oldalai is. Akin látják, hogy igyekszik alkalmazkodni, annak lesz, aki segít fejleszteni a tudását. De lesz olyan is, aki kigúnyolja. Ezt el kell viselni. Az újoncok élete nehéz, amióta világ a világ.

Egy Norton nevű kanadai társadalomkutató öt, nem sokkal korábban Kanadába érkezett nő sorsát, és nyelvtudásának alakulását kísérte figyelemmel öt éven keresztül. Elsősorban az érdekelte, hogy a nyelvórákon kívüli, „természetes” környezetben hogyan boldogulnak a nyelvvel. A résztvevők naplót írtak, és rendszeresen kellett kérdőívekre válaszolniuk.

Egy Ewa nevű lengyel nő bizonyult a legsikeresebbnek az öt közül, aki egy vendéglőben dolgozott.

Ewa eleinte nem tudott beszédbe elegyedni a munkatársaival.

„Azt látom, hogy nekem kell mindent megcsinálom, de nem állnak szóba velem. Ilyenkor mit csináljak?” – írta. „Nem törődnek velem, és nincs kedvem odamenni hozzájuk, és beszélgetni.”

Azonban, ahogy az idő haladt, Ewa megtalálta a módját, hogy kapcsolatokat építsen. Beleszólt a nyaralásról szóló beszélgetésbe. Segített olaszul tanulni egy kollégájának, munkahelyi közös kirándulásra felajánlotta, hogy a barátja kocsijával fuvarozzon kollégákat. Egy idő után elérte, hogy ne kívülállóként tekintsenek rá.

Eleinte olyan feladatokat kapott az étteremben, amihez nem kellett vendégekkel beszélni.  Ewa azonban jól odafigyelt, hogyan társalognak a kollégái a vendégekkel, és megjegyezte a szófordulatokat, kifejezéseket.  Egy idő után magától segített felszolgálni.

Ily módon Ewa egyre inkább részt vett a vendéglőben zajló beszélgetésekben, és egyre több lehetőséget kapott a nyelv gyakorlására.

Igaz, hogy megpróbálták kiközösíteni, az is igaz, hogy csicskáztatták (nem a kutató kifejezése). De Ewa túltette magát ezen, és intelligensen elérte, hogy befogadják, és hagyják szóhoz jutni, ezáltal jobban megtanulni a nyelvet.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.