Szilvia nemrég költözött egy nyugat-európai országba. Súlyos oka volt rá, ő is, mint annyian mások, devizahitelt vett fel, és azt nyögi. Sürgősen meg kell tanulnia a nyelvet, de úgy érezte, nem képes rá. Emiatt kegyetlenül rosszul érezte magát. Megkeresett, hogy segítséget kérjen.
“Kedves Ida! Amint már előzőleg említette, földrengés sújtotta területen élő embereket kezelt az EFT módszerrel, pláne csoportosan. Egyik ott lévő ember előéletét és egyéni problémáját sem ismerte, kivéve a tényt: a földrengés miatt ezek az emberek elvesztették a hozzátartozóikat, házukat, stb.és teljes kilátástalanság pillanatait élték akkoriban.
Én ilyen nagy erejű segítséget szeretnék Öntől kérni. Muszáj megtanulnom a nyelvet mielőbb, de úgy érzem, valami gátol ebben. Értéktelennek, irányítottnak érzem magam. Fojtogat az érzés, csak sodródom az életárral, nem vagyok ura az életemnek, elfog a céltalanság érzése és olyan erősen belém markol, hogy rettegek a holnaptól és néha csak úgy próbálom túlélni egyik napot a másik után. Hát, körülbelül ennyi, amit mondhatok.”
Szilvia levele megrendített. Ugyanakkor nagyon nehéz feladat elé állított. Nem akarta a korábbi problémáit feltárni, tehát nem terápiát, hanem mentorálást kért. A személyes munka természetesen nem jött szóba, és különféle okok miatt Skype-on (vagy más, egyidejű cseten) sem dolgozhattunk. Felajánlottam, hogy levélben dolgozzunk – nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat.
Levelezésünk egy részét az ő beleegyezésével azért adom közre, hogy mások is használhassák a módszereket, amiket alkalmaztam. A “kopogtatás” hogyanját megtalálják a blog menüjében. Szilvia nevét megváltoztattam, és mindent kihagytam, ami alapján következtetni lehetne konkrétan a személyére.
Az első levélváltás
“Kedves Szilvia, [nbox type=”notice”] 1. Kérem, helyezkedjen el kényelmesen, és készítsen ki egy füzetet, vagy papírt, és egy órát, vagy más időmérő eszközt. Két percen keresztül folyamatosan, gondolkodás nélkül írjon le mindent, ami csak eszébe jut a nyelvtanulással kapcsolatban. Írjon le bármit, még ha értelmetlen, vagy butaságnak tűnik is. Ezt a papírt csak Ön láthatja. Ha nem jut eszébe újabb dolog, akkor is folytassa az írást, két percen keresztül, nem baj, ha többször is leírja ugyanazt.
2. Amikor ezzel megvan, olvassa végig a listát. A felmerült témákat rakja sorba aszerint, hogy melyik mennyire tűnik fontosnak. A három legfontosabb témát írja fel külön papírra, külön sorba.
3. Ezután írja le minden téma mellé, hogy milyen érzelmeket ébreszt Önben. Az érzelmek mellé jegyezze le, hogy a teste melyik részében jelentkezik az érzés. Egy 0-tól 10-ig terjedő skálán (0=nincs semmilyen érzés, 10=kibírhatatlan az érzés) osztályozza az érzelmeket. Írja le egy külön papírra a legerősebb érzelmet, a megjelenési helyét, és az intenzitását.
4. Írja meg a kopogtató mondatot, amely valahogy így kell kinézzen:
“Noha most itt van ez az érzelem (ide helyettesítse be az érzelem nevét), mégis, van, amikor nem érzem ezt.”
“Noha ezt érzem (ide jön az érzelem neve), mégis, szeretném elfogadni magamat, ezzel az érzelemmel együtt.”
“Noha ezt érzem(ide jön az érzelem neve), mégis, talán meg fogom tanulni a nyelvet.”
5. A karate ponton (a kisujj töve és a csukló közti pont a kézélen) kopogtasson a másik kezével (mindegy, melyik kézzel), miközben háromszor, vagy akár többször is elismétli ezt a mondatot.
6. Ezután a kopogtatási pontokon kopogtasson, és ismételgesse az érzelem nevét.
Kopogtatási pontok: a szemöldök kezdeténél, a külső szemsarokban, a szem alatt, az orr alatt, az állgödörben, az oldalán, végül a fejtetőn.
Addig kopogtasson, amíg még van energia az érzelemben. Ez két-három, esetleg több kör. Amikor befejezte, vegyen egy mély lélegzetet, és igyon egy korty vizet.
7. Írja le, hogy most milyen az érzelem intenzitása. Ha csökkent, de nem múlt el, akkor ismét kopogtasson néhány kört, addig, amíg nem csökken 1-re, vagy nullára az intenzitás.
8. Ugyanezt tegye a többi feljegyzett érzéssel is. [/nbox]
Várom a beszámolóját, és jobbulást kívánok.
Szilvia válasza
Kedves Ida! Köszönöm a jókívánságát a jobbulást illetően, rám fér! Összegeztem, leírtam a nyelvtanulással kapcsolatos érzéseimet.
- Legerősebb (7-es erősségű) DÜH. Helye: szív, gyomor, izomzat.
- 5-ös erősségű: SZÉGYEN, BUTASÁG érzése amiatt, hogy még nem tudok beszélni. Helye: agy, szemek.
- 3-as erősségű: ELKESEREDETTSÉG. Helye: agy, szemek, végtagok.
A kopogtatás után enyhültek a fájdalmaim és a rossz érzések. Köszönöm, várom válaszát. Üdvözlöm. Szilvia.
Második levélváltás
Kedves Szilvia, örülök, hogy tisztul a kép!
Javaslom, hogy ezúttal részletesebben vizsgálja meg a DÜH-öt: pontosan milyen helyzetekben érzi? Milyen beszédhelyzetekben? Kivel kapcsolatban jön elő, és kivel nem?
[nbox type=”notice”] Most is azzal kezdje, hogy kényelmesen elhelyezkedik, megtámasztja a derekát, a karját, és a lába pihen a padlón, nem teszi keresztbe. Néhány percen keresztül csak a lélegzését figyelje, nem kell semmit megváltoztatni, csak figyelje – kilégzés – belégzés…
Most gondoljon arra, hogy dühös, idézze fel az érzést, és emlékezzen vissza egészen pontosan mi minden történt, amikor dühös volt? Pontosan mi volt, ami kiváltotta az érzést? Kopogtasson addig, amíg le nem csökken a düh intenzitása 1-re (még jobb, ha 0-ra).
Most ismét idézze fel a szituációt, képzelje el, mintha egy videó volna a Youtube-on. Amikor ismét jelentkezik valamilyen kellemetlen érzés, düh, félelem, szorongás (akármi lehet), álljon meg, és ezzel az érzéssel kapcsolatban kopogtasson addig, amíg le nem csökken 1-re vagy 0-ra.
Ha még van ideje, kedve, akkor folytassa a “videózást”, és a következőkben felbukkanó érzésekkel dolgozzon. [/nbox]
Üdvözlettel: Ida
Szilvia válasza
Kedves Ida! Köszönöm, sokat segített az a kopogtatási technika abban, hogy megváltozzon jó irányban a nyelvtanuláshoz való viszonyom. Magammal szembeni dühöm és a sürgető érzés, hogy mielőbb megtanuljam a nyelvet jól, alábbhagyott. Kitisztultak a gondolataim, végre világosan látom, hogyan és mikor osszam be a tanulásra szánt időt.
Így született meg a számomra megfelelő kopogtatási mondat:
“Noha dühös vagyok azért, mert nem tudom magamat jól kifejezni, és mások beszédét megérteni, mégis elfogadom a dühömet, jogom van dühösnek lenni.”
Amikor dühös vagyok, először a fejemben, gyomromban, végtagjaimban érzem a feszítő indulatot. Az érzés intenzitása 3-5-ig terjed. A fizikai kísérő érzés 6-os.
Kedves Ida! Mióta napi szinten kopogtatok, nem érzek mást, csak késztetést arra, hogy tanuljak. Félreteszem a halasztható munkáimat pl. vasalás,ruha javítás stb. Próbálom jól beosztani az időmet, kihasználni a a nem tervezett, plusz szabadidőmet, ami spontán épp adódik.”
Természetesen nem oldódott meg egycsapásra Szilvia minden problémája, de jó úton vagyunk ahhoz, hogy megtanulja a nyelvet, és még ráadásul jól is érezze magát.
Érzett-e Ön is hasonlóképpen külföldön, vagy nyelvtanulás közben?