Vannak dolgok, amiket nagyon nehéz kimondani, megvallani. A szégyen az egyik legerősebb érzelem, a halálfélelemmel egyenértékű. A megerőszakolt nők többnyire nem jelentik fel támadójukat, mert félnek – és mert szégyellik magukat. Hatalmas indulatok halmozódnak fel bennük, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni. Azután vannak tévedések, hibák, bűnök, amelyekről legszívesebben elfeledkezne az ember, noha belülről rágja a szégyen. Senki sem mentes ezektől.

Az EFT szépsége többek között abban áll, hogy a nagyon szégyellt, nagyon megbánt cselekedetekkel kapcsolatos indulatokat is lehet a kopogtatással csökkenteni, sőt, megszüntetni úgy, hogy nem mondod el a terapeutának/mentornak, hogy konkrétan miről van szó.

Évekkel ezelőtt dolgoztam egy fiatalemberrel, Sergioval, aki azt fontolgatta, hogy otthagyja az egyetemet, hangszeres zenei tanulmányait. Tanárai kiemelkedő tehetségnek tartották, de szótlansága és kurta-furcsa beszédmódja miatt nem tartották sokra szellemi képességeit. Nyugtalansága, szorongása már olyan erős volt, hogy elfogadta barátai tanácsát, és hozzám fordult.

Az első órán az egyetemről és a tanulásról beszélgettünk. Sergio leginkább az egyetemi tantervet bírálta. Én meg arról értekeztem, hogy a tanulás értelme az, hogy tágabb összefüggésekben tudjuk szemlélni a dolgokat. Beszéltem arról is, hogy a tudattalan indulatok hogyan torzítják az észlelést, és ennek folytán a kapcsolatokat. Az óra vége felé jutottunk el az önmegismerés fontosságáig. Kialakult némi összhang köztünk, és belekezdhettünk a kopogtatásba. Mivel nagyon szűkszavú volt, nem voltam biztos abban, hogy elfogadja-e a kopogtatást, hiszen elsőre nagyon furcsa, van, aki nevetségesnek érzi magát kopogtatás közben. Ezt el is mondtam neki, azzal, hogy senki nem lát minket, én pedig nem nevetem ki. Fizikai tüneteivel dolgoztunk, amelyek természetesen enyhültek, és ezen nagyon elcsodálkozott.

Nem voltam benne biztos, hogy eljön-e a második órára, de pontosan megjelent. Elmondtam neki, hogy nem szükséges megosztania velem a problémája részleteit, így is tudunk dolgozni, ettől nagyon megkönnyebbült, és némileg feloldódott.

Megkértem, gondoljon egy olyan szituációra, amely nagyon felkavarta, de ne mondja el nekem, miről van szó.

– Oké, megvan.

– Mi az, amit érzel?

– Dühöt.

– A 10-es szubjektív skálán hanyas a düh intenzitása?

– Huszas – mondta Sergio.

– Hol érzed a testedben?

– A torkomban. Összeszorítja a torkomat – mutatta a kezével is. (Lám, megvolna a szűkszavúság oka?)

– A torkodon a szorítás hányas a 10 fokú skálán?

– Kilences.

Rendben. Elkezdtük a kopogtatást. Felváltva foglalkoztunk az indulattal, és annak testi megnyilvánulásával, és minden kör után ellenőriztük az intenzitást. Valahogy így hangzott az első kör:

„Noha borzasztó dühös vagyok, annyira, hogy összeszorul a torkom, és nem jön ki hang rajta, mégis, képes vagyok megérteni, és talán elfogadni magamat.”

A meridiánpontokon felváltva mondtuk: „ez a düh”, és „ez a torokszorítás”.

Miután csillapult a düh, Sergio spontán elmondta, hogy egy veszekedésről volt szó – az apja nem akarta, hogy zenét tanuljon az egyetemen. Ennél többet nem mondott.

Megkértem, hogy ismét élje bele magát ebbe a szituációba, mintha egy filmjelenet lenne a Youtube-on, és szóljon, amikor ismét érez valami indulatot. Látszott a színeváltozásán, hogy valami történik, mert elvörösödött, de nem szólt. Ekkor elkezdtem arról beszélni, hogy a szégyenérzet milyen erős, és veszélyes indulat. Többnyire nem old meg semmit, eltorlaszolja az utat a helyzet jó megoldása előtt, és megnehezíti az életet. Javasoltam, hogy ha akarja, kopogtassunk egy kört a szégyenérzetről. Így is tettünk. Három-négy kör után Sergio mély sóhajjal hátradőlt, és elmosolyodott: megtört a jég. Nagyon megkönnyebbült, és most már lelkesen folytatta a munkát.

A harmadik, utolsó találkozásunk során már főleg ő beszélt, lelkesen és átszellemülten arról, hogy milyen nagyszerű a tanári hivatás, és hogy a sivatagi faluban, ahol született, zeneiskolát fog alapítani.

Természetesen nem maradt ki az egyetemről. Később hallottam, hogy egy növendékhangversenyen bemutatták egy darabját, majd pedig azt, hogy verseskötete jelent meg.

Nem tudom, mekkora szerepe volt a sikerében az EFT-nek, de néhány torlaszt bizonyára lebontott ez a meglepő és hatásos módszer.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

One thought on “Ki ne mondd! Hogyan oldható a szégyen szavak nélkül?

  1. A Facebook-on érkezett kommentárok, és válaszaim:

    Wittmann Adam Alkamazod a Freudi iskolát ? Nálunk nem igen divat,de én kedvelem!:)

    Ida Kiss Freud a maga idejében úttörő volt, a tudattalan koncepciója nagyon hasznos. A követőinek is voltak jó meglátásai. Azonban én megveszekedett szcientista vagyok.

    Wittmann Adam Megint egy huron pendulunk! Pont a tudatalatti koncepciója tetszik,egyébként én is inkább a kisérleti és az alkalmazott pszihologia pártján állok!

    Wittmann Adam Feltételezem a scientista szót,nem scientologiai értelemben használtad?

    Ida Kiss Köze nincs egymáshoz a kettőnek.

    Ida Kiss Szcientista – a tudományos módszert preferáló, az elméletekkel nagyon óvatosan bánó.

    Wittmann Adam Tudom és megnyugtattál!:))

    Ida Kiss A fenti módszer esetében szó nincs tudattalanságról, a páciens tudja, mi idegesíti, csak szégyelli. Viszont nem kell elmondania nekem, hogy miről van szó konkrétan, csak azt, hogy milyen negatív érzelmet kelt benne. Ezzel az érzelemmel, és fiziológiai megnyilvánulásaival dolgozunk, nem a tartalmával.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.