Eleinte sok fejtörést okozott nekem, hogy miként nevezzem azokat, akik hozzám fordulnak.

Páciens? Véleményem az, hogy az élet nem betegség. A bánatot, félelmeket, és egyéb súlyos érzelmeket és indulatokat nem gyógyítani kell, nem is “menedzselni”, hanem megérteni, hogy miért így reagálunk, és változtatni a reakcióinkon.

Kliens? Nem könyvelő vagyok (és akkor finom voltam).

Mivel a közös munka során a segítséget kérő partner jelzései és visszajelzései alapján én irányítom a munkát, jobb szeretem magam “túravezetőnek” tekinteni, aki tapasztaltabb a túrázónál. Ezt az elnevezést azonban hosszasan kell magyarázni, ezért inkább maradok a “tanító-tanítvány” mintánál.  Hiszen, ahogy haladunk – először visszafelé – a tanítvány sorseseményeiben, azután előre, amikor is már hozzálátunk a célok kitűzéséhez, és az út tervezéséhez, ő egyre többet sajátít el az általam használt eszközökből. Megtanulja kezelni az indulatait, és kikerülni a csapdákat, irányítani a sorsát.

(Nekem azért nincs szakállam, szerencsére, mint Mentornak)

 

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.