Azért teszem idézőjelbe a betegség szót, mert amint az alábbi beszámolóból kiderül, valójában egy kisgyerekkori trauma éledt fel az íróban, amint naponta elhaladt egy bölcsöde mellett. „Relaxált állapotban az agyam kivetített egy gyerekkori emléket, amire nem emlékeztem, mert nem emlékezhettem, mivel 2 éves koromban történt a bölcsődében. Avval mindig is tisztában voltam, hogy a bölcsődében biztos történt velem valami.”

Az erős nyugtatók nem oldották meg a problémáját. A progresszív relaxáció elsajátítása először javított az életminőségén, és – szerencséjére – az egyik utolsó foglalkozáson „beugrott” az eredeti, halálfélelmet okozó emlék. Mindenkinek javallott elsajátítani a relaxációt, mert az önismeret új dimenziókat nyit az életben. Aki tisztában van saját érzelmeivel és testi reakcióival, és uralja azokat, az közel jár ahhoz, hogy uralja a sorsát. A „betegség” szót pedig azért teszem idézőjelbe, mert számos, betegségként leírt tünet valójában szomatikus, testi jellegű feltételes reflex lehet, amely megkerüli a tudatot.

Itt van a pánikbeteg beszámolója

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.