Sok emberről tudunk, akik külföldön váltak sikeressé és híressé. Pontos számokat lehetetlen mondani, hiszen nem tudjuk, hányan, mihez képest törtek fel, és azt sem tudhatjuk, hogy milyen lett volna a teljesítményük, ha nem emigrálnak.

Van azonban itt valami, ami alátámaszthatja ezt a megfigyelést. Környezetünk már akkor feltételes reflexek sokaságát hozza létre bennünk, amikor még meg sem születtünk. Ha a kismama kellemes zenét hallgat, kimutatták, hogy a magzata megszületése után ismerősként reagál a zenére. Az asszociációk és feltételes reflexek ösvényei az agyban erősen lehorgonyozzák a viselkedési válaszokat. Sokszor előfordul, hogy a férfi anyjához hasonló külsejű, vagy karakterű nőt választ feleségnek, és a lány apjához hasonló férfit keres. Még akkor is, ha az apja, mondjuk, agresszív volt, és iszákos. Ha bizonyos személyek félelmet váltottak ki belőlünk gyerekkorunkban, akkor a hasonló emberektől felnőtt fejjel is jó eséllyel tartani fogunk. Rokon- és ellenszenveink ilyen tapasztalatokon alapulnak. Ha egy bizonyos környezetben gyakran estek meg velünk rossz dolgok, akkor az ahhoz hasonló környezetben rosszul fogjuk magunkat érezni.

Mindezek miatt a tiszta lappal indulás külföldön nem látszik butaságnak. Az idegen hely ugyan megrendíti a biztonságérzetet, azonban sem a szavak, melyek nagyon erős horgonyai az érzelmeknek, sem a környezet más elemei nem váltják ki a korábbi, esetleg sikerünk útjában álló viselkedési reflexeket. Szabadabban, de legalábbis tudatosabban választhatjuk meg, hogyan reagáljunk, és viselkedjünk.

Idegenbe kerülve a kaland kettős: egy új külvilágot ismerünk meg, és önmagunkról is kiderül sok olyasmi, amit nem tudtunk.

Mit gondolnak erről?

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

2 thoughts on “Próféták

  1. Felnöttként idegen környezetbe kerülve sem veszítjük el a gyökereinket, vagy mondjuk inkább: a lelkünket. Az bennünk marad. Inkább – elrugaszkodva az addigi környezetböl – szárnyakat adhat az a másik. (26 éve élek Magyarországon kívül)

  2. A “gyökerek” biztonságérzetet adnak. Ha az új környezetet megszokjuk, az is megadja a biztonság érzését.
    Ami inkább gond (legalábbis a számomra), hogy bár jól beszélek spanyolul, de olyan árnyaltan és pontosan sohasem fogom tudni kifejezni magam, mint magyarul. Ezért azt szoktam mondani, hogy az én hazám a magyar nyelv.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.