A gyökértelenség jelenségét, amikor valaki elszakadt a hazai földtől, és nem képes gyökeret ereszteni az új helyen, Gerald W. Anthony kulturális kiszáradásnak hívja.

Gerald egy alkalommal új bevándorlókat fogadott az országban, ahol letelepedett. A jövevények hetek óta kérdésekkel bombázták minden elképzelhető témával kapcsolatban.

Eljött a megérkezés napja. Gerald a repülőtérről vacsorázni vitte őket, és onnan a szállásaikra. A vacsora közben sokféle érzelem felszínre került. Egyesek izgatottak voltak, mások idegesek, és volt olyan is, akit teljesen hatalmába kerített a rémület. Mindez, írja Gerald, teljesen természetes. Nincs benne semmi szokatlan, vagy rendkívüli.

Egy héttel később végiglátogatta az új bevándorlókat, és egy-egy kosár friss gyümölccsel lepte meg őket. Mindenütt örömmel fogadták, és jól elbeszélgettek vele. Innentől idézem Geraldot:

„Bekopogtattam, vártam a választ, de senki nem jelentkezett. Biztos nincs itthon – gondoltam, de mégegyszer megpróbálkoztam. Gyenge hang válaszolt, olyan, mintha most ébredt volna. Kinyílt az ajtó, és nekem leesett az állam. Mintha nem ugyanaz az ember lett volna, mint akivel a repülőtéren találkoztam.

Átadtam neki a banánt, narancsot, exotikus gyümölcsöket tartalmazó kosarat. Be sem hívott, kitépte a kezemből a kosarat, és nekiesett a gyümölcsnek. Hívás nélkül bementem, és letelepedtem egy sámlira.

Amikor honfitársam mindent befalt, és felnézett, megkérdeztem tőle, hogyan telt az első hét.

Az illető mélyet sóhajtott, megtörölte a száját az ingujjában, és végre megszólalt: Köszönöm, hogy eljöttél! Egy hete nem ettem.” Tudta nyilván, hogy ki kellene mennie a lakásból, hogy gondoskodjon magáról, mégsem volt képes rá.

A „lefagyás” fenyegetőnek érzett helyzetben egyértelműen trauma reakció, amiből szerencsére volt, aki kizökkentse.

A trauma reakciók nem mindig ilyen drámaiak, de gyakran megfigyelhetők az újonnan érkezőknél. Állandó nyugtalanság, fokozott éberség, bizalmatlanság, ingerültség. Van, aki az intenzív szorongást azzal próbálja megszüntetni, hogy leissza magát. Van, aki egyfolytában főz, és az étel ráromlik. Sokan pedig egyfolytában játszanak a számítógépükön, és ha tehetik, csetelnek.

A senki földje átmeneti állapot. A család, a barátok, és mindenekelőtt a sorstársak megértő támogatása szükséges ahhoz, hogy a nagy változástól traumatizálódott ember magához térjen. És persze, a pszichoterápia sem árthat.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.