Valparaíso nem akármilyen hely, régen a Csendes-óceán gyöngyszemének nevezték. Gyönyörű, vadul romantikus kikötőváros, amely még Stinget is dalra ihlette.
No de nem Stingről akartam értekezni. Valparaíso varázslata művészek százait, ha nem ezreit vonzza. Festők, zenészek, költők lakják a hegyeit. Valparaísoban nincsen gond a falfirkákkal. A város szerelmeseit tömörítő alapítvány elnöke, egy gringó, USÁ-ból ideszármazott költő javaslatára művészek festették ki a várost. A legmeglepőbb helyeken találunk rejtélyes, vicces, látványos képeket a házfalakra festve. A goromba, primitív, rút firkák eltűntek. Ezt a macskát 2005-ben fényképeztem, a Cerro Alegrén, magyarul Vidám Hegyen.
Az EFT szerint a lelkünk ugyan a lehetőségek palotája, ámde a falait sok szép és jó mellett rengeteg haszontalan, rút, elszürkült, érthetetlen írás takarja. Nem sokkal azután, hogy megszülettünk, kezdődik ezeknek az irányjelzőknek, minősítéseknek, véleményeknek, parancsoknak a falra festése. A kisgyerek alig tehet néhány lépést, hogy ne figyelmeztetnék, fegyelmeznék, ijesztgetnék. Ő pedig mindent elhisz, magába épít. Ha nem igazán szeretik, akkor az kerül fel a falára, hogy őrá nincs szükség. Ha csak akkor szeretik, ha ő a legjobb tanuló, a falra felkerül, hogy nem elég jó, és nem méltó a szeretetre.
Felnőtt fejjel pedig sokszor hiába igyekszik a legjobbat nyújtani, valami mindig visszarántja. Egy halk, vagy erősebb hang, amely azt mondja: hiába erőlködsz, neked nincs jogod sikeresnek lenni. Vagy ne bántsd meg apát azzal, hogy túlteszel rajta.
Félelem, bizonytalanság, kétségbeesés, állandó rossz hangulat lehet a következménye az efféle “falfirkáknak”. Ha a dolog elfajul, komolyabb betegségekbe torkollhat a folytonos stressz, ilyenkor terápiára lehet szükség. Ha “csak” elégedetlen az ember az életével, akkor beszélünk mentorálásról (vagy coaching-ról, ami olyan ronda szó, hogy helyette használom a mentorálást).
Van, akinek egy láthatatlan papagáj ül állandóan a vállán, és ismételgeti az értelmetlen utasításokat, minősítéseket, parancsokat. Másoknak csak egy halk hang suttogja valahol a fejében ugyanezeket. És van, aki észre sem veszi, hogy folyamatos önszabotázsra van berendezkedve. Régen úgy mondták: önsorsrontó. Nem muszáj, hogy így legyen.