A pszichológia tudománya hol megerősíti a közvélekedéseket, hol pedig megcáfolja. Dr. Jeremy Dean, a híres PsyBlog szerzője a célokkal és az eredményességgel kapcsolatos újabb tudományos megállapításokat gyűjtötte össze.

Mindnyájan hallottunk már arról, hogy a célok legyen konkrétak, és jelentsenek kihívást. Jutalmazzuk a részsikereket, a fejlődést írásban rögzítsük, és kötelezzük el magunkat nyilvánosan. Ha mindezt megtettük, hogy lehet, hogy mégsem vagyunk mindig sikeresek?

Bármely cél elérésének legnagyobb ellensége a pozitív fantáziák túlzott dédelgetése. Egy, a vizualizálásról szóló kutatás kimutatta, hogy a pozitív fantáziaképeket alkalmazók sikertelenebbek voltak az álláskeresésben, a párkeresésben, kevésbé sikerültek a vizsgáik, és nehezebbek voltak a műtétek, amelyeken átestek. Azok voltak sikeresebbek, akiknek negatívabbak voltak az elképzeléseik. (Lehet, hogy Vörösmartynak van igaza, amikor azt írja A merengőhöz című versében: Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz?)

Kötelezd el magad. Az elkötelezettség hiánya miatt nem érik el sokan a céljukat. Egy erőteljes pszichológiai technika az elkötelezettség elérésére a következő: építs fel egy pozitív fantáziát, majd szembesítsd a realitással. Kemény dolog, de a kutatók szerint hatásosan motivál.

Tedd meg az első lépést. A klasszikus Zeigarnik-effektust is érdemes felhasználni a célok elérésére. Bluma Zeigarnik orosz pszichológus észrevette, hogy kedvenc kávéházában a pincérek csak azokra a rendelésekre emlékeztek, amelyeket még nem adtak ki a vendégnek. Miután kiszolgálták a vendéget, azonnal elfelejtették, mi volt a rendelés. Ebből az a tanulság, hogy a halogatás legjobb ellenszere belekezdeni a feladatba, akármelyik részébe. Az első, kis lépés megtételén múlhat a végső siker, vagy a kudarc. Amint hozzákezdtél, a feladat befészkeli magát a memóriádba.

Vizualizáció: a folyamatot képzeld el, ne a végeredményt. Mindannyian hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden simán fog menni, pedig ez ritkán, vagy sohasem jön össze. A célhoz vezető lépések elképzelése egyrészt segít a teendőkre koncentrálni, másrészt csökkenti a szorongást.

Kerüld el a „már úgyis mindegy”-effektust. Amikor nem érjük el a célt, gyakran esünk a „már úgyis mindegy”-effektus karmaiba. Ezt leginkább a diétázók ismerik, akik túllépték a napi kalórialimitet. Mivel a napi célt nem sikerült elérni, mivel „már úgyis mindegy”, nekiállnak, és jól belaknak a tiltott ételekből. Többnyire azok a célok sérülhetnek így, amelyek rövid távúak, és valamilyen tiltásról szólnak. Az ilyenek helyett érdemes olyan célokat felállítani, amelyek hosszabb távúak, és valaminek az elsajátításáról szólnak, vagyis pozitívak.

Cselezd ki a halogatást. Amikor a célok nehezek, és azon gondolkodunk, érdemes-e egyáltalán hajtani értük, ilyenkor szokott a halogatás ránktörni. Ha ez a probléma, érdemes a cél helyett a részletekre koncentrálni, és köztes határidőket felállítani.

Váltogasd a fókuszt. Hosszú távon a siker titka, hogy váltogasd a fókuszt a végső cél, és az éppen elvégzendő feladat között. A nehéz feladatok esetében a legjobb, ha nem a végcélra, hanem az elvégzendő feladatra koncentrálunk. Ha azonban a feladat könnyű, vagy közeledik a határidő, ilyenkor a végső célra érdemes fókuszálni a figyelmet.

Ne viselkedj gépiesen. Gyakran úgy végezzük a dolgunkat, mint egy robot, önkéntelenül másokat utánozunk, nem tudatosítjuk a feladatot igazán. Az ilyen viselkedés a cél elérése ellen hat. Kérdezd meg magadtól, hogy az, amit éppen teszel, vajon valóban közelebb visz a célodhoz, vagy pedig megszokásból csinálod?

Ne téveszd szem elől az elérni kívánt eredményt. Ha a célok túlságosan konkrétak, könnyen elfeledkezünk a nagy egészről. Ha túl sok, önmagában érdektelen részfeladat van előttünk, elveszíthetjük a motivációnkat. A könnyebb teendőket vesszük előre, és a nehezebb, de igazán fontosakat hátrasoroljuk. A túl rövid távú részcélok a rövid távú gondolkodást erősítik. A hibásan megfogalmazott célok csökkentik a motivációt, és etikátlan viselkedéshez vezethetnek. A legfontosabb, hogy ne tévesszük szem elől a végső, nagy célt.

Tudd, mikor kell leállni. Van, amikor nem az elkezdés a probléma, hanem a befejezés. A pszichológusok foglalkoztak a „futok a pénzem után” jelenséggel is, amely furcsa dolgokat hoz ki az emberből. A „futok a pénzem után” arra utal, hogy amikor már sok erőfeszítést és pénzt invesztáltunk egy cél elérésébe, tovább erőltetjük akkor is, amikor nyilvánvaló a kudarc.

Sok pszichológiai kutatás támasztja alá a „ha-akkor” tervek felállításának stratégiáját. Ennek lényege, hogy előre végiggondolod, és kidolgozod, hogy egy konkrét helyzetben mit fogsz tenni. Noha egyszerűen hangzik, többnyire elhanyagoljuk a felkészülést a várható helyzetekre. Némi találékonysággal, és a „ha-akkor” tervekkel a fent vázolt buktatók elkerülhetők.

Valamennyi kutatás közös végkövetkeztetése, hogy az önszabályozás, a tudatosság alapvető fontosságú, ha sikert akarunk aratni. 

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.