A hagyományos, “beszélgetős” pszichoterápia célja, hogy a páciens, vagy kliens rájöjjön, milyen indulatok, érzelmek, emlékek mozgatják viselkedését, és azokat tudatosítva képes legyen megváltoztatni magatartását. Ez elegendő bizonyos problémák megszüntetésére, és kiválóan alkalmas az ember önismeretének fejlesztésére, és saját életfilozófiájának kidolgozására.
Sokszor azonban az ember hiába tudja, hogy hibásan reagál, ez a tudás nem elég a változtatáshoz. Miért?
A reakciókat sokszor az agy ősi, az élet védelmére „szakosodott” részeinek ingerlése váltja ki. A reakciókért felelős emléknyomok pedig annyira fenyegetőek, hogy az agy nem engedi őket tovább, az agykéreghez, nem történhet meg tudatos, kognitív feldolgozásuk.
Amikor egy emléket felidézünk, vagy egy szituációt újból átélünk, az emléknyomok átmenetileg felbomlanak, aztán átrendeződnek. Ezalatt egyes emléknyomok törlődhetnek, vagy más, eredetileg oda nem tartozó emlékek kapcsolódhatnak hozzájuk.
Az expoziciós terápiákban a fenyegető szituációt, emléket nyugtató, relaxáló élményekkel társítják, például a félelmetes mélység élményét nyugtató hatású zenével. Ekkor lehetséges, hogy a páciens a jövőben a mélységet a nyugalommal fogja társítani. De éppúgy előfordulhat, hogy a későbbiekben a hallott zene fel fogja idegesíteni.
Azt is feltételezik az expoziciós terápiák képviselői, hogy a rémes élmény ismételt felidézésével egyszer csak már nem lesz annyira rémes. Lehetséges. Mindenesetre földrengések, cunamik után a pácienseim arról számolnak be, hogy az ilyenkor az állam által szokásosan felajánlott expoziciós terápiát utálják, húzódoznak tőle, hallani sem akarnak az élményeik ismételt felidézéséről.
A viselkedésterápiákkal bizonyos visszacsatolási mechanizmusokon keresztül lehetséges sokféle problémát megoldani, ezek célra orientált, praktikus eljárások.
Vannak azonban olyan pszichés problémák, amelyek sem gyógyszeresen, sem a hagyományos terápiákkal nem befolyásolhatók. A poszttraumatikus stressz, és poszttraumatikus stressz szindróma pontosan ilyen. Természeti katasztrófák, háborúk túlélői sokszor képtelenek megszabadulni az agy ősi területei által indukált stresszválaszoktól, amelyek közül az úgynevezett flashback a legborzasztóbb. Akinek ilyen epizódjai vannak, újból átéli a borzalmakat, mintha itt és most lennének. Az energetikai pszichoterápia, legfőképpen az EFT ezeket a tüneteket remekül, rövid idő alatt megszüntetik. Ennek a fiziológiai magyarázatát megtalálod a menüben.
Ha eltörött a csontod, előbb helyre kell rakni, fájdalomcsillapítással. Ha rosszul forrt össze, újból el kell törni, és jól helyrerakni. Megvárni, hogy összeforrjon, és ekkor újratanítani a mozgást, és erősíteni az izmokat.
Az ember viselkedése voltaképpen érzelmek által motivált reakciókból tevődik össze. A pszichoterápia siker esetén megszünteti ezeket a hibás reakciókat. Felvetődik azonban a kérdés: és mi jön azután?
A sok éve fennálló, régi emlékeken alapuló szokásokból kialakult viselkedések, például a félénkség, a levertség, a katasztrófavárás, kontrollmánia megszüntethető. Az ember, szerencsére, változik. Ez a változás azután kihat az egész környezetére, és a környezet nem biztos, hogy ennek örülni fog. A háziasszony, aki korábban görcsösen igyekezett az egész családot kiszolgálni, egyszer csak ráébred, hogy más dolgok is van a világon. Kész a konfliktushelyzet! A félénk, visszahúzódó tisztviselő egyszer csak kihúzza magát, és ambiciói lesznek. Biztos, hogy ez tetszeni fog a kollégáinak?
A sikeres pszichoterápia után tehát szükség lehet arra, hogy a kliens megtanulja kifejezni az igényeit és az érzelmeit anélkül, hogy felboruljon a házassága. Lehet, hogy új utakat akar keresni, de nem tudja, hogyan. A változáshoz támogató visszajelzésre lehet szüksége. Ezt nyújtja a coach, aki a gyógytornászhoz hasonlóan segít újratanulni az életet.