Rettegsz a vizsgától, munkainterjútól, prezentációtól, vagy a szerepléstől? Vacogsz a lámpaláztól? Fesd az ördögöt a falra, és tarts képzeletben főpróbát, hogy elkerüljön a lámpaláz!
Sokféle helyzettől lehet félni. Van, akire a templomi esküvő hozza a frászt, majd elájul, ha arra gondol, hogy végig kell mennie a vörös szőnyegen annyi ember előtt. A lámpaláz a vőfélyeket sem kíméli. Volt olyan páciensem, akinek majdnem ráment a barátsága arra, hogy nem mert pohárköszöntőt mondani a legjobb barátja lagzijában. Ájuldozott, ha rágondolt a sok hallgatóra. A fiatal énekesnő nem tudta kivágni a magas cét, ha a sorsdöntő meghallgatásra gondolt. És a profi pályája elején álló teniszezőnek elgyengült a karja a meccslabdánál.
A lámpalázat nem lehet elintézni annyival, hogy „ne parázz, minden rendben lesz”.
Amikor lámpalázas pácienssel dolgozom, először feltárjuk azokat a fenyegető helyzeteket, amelyekben a félelemreakciók rögzültek. Rögzítő lehet bármi, ami abban az eredeti helyzetben előfordult, akár volt köze a fenyegetéshez, akár nem. Megszüntetjük a szükségtelen félelmi reakciókat a kopogtatással. Olyasmi ez, mint amikor a túlérzékeny gépkocsiriasztót beszabályozzák, hogy ne kezdjen sivalkodni az első szélfúvásra.
Már ez is nagyon sokat segít. De a páciens nem azért jön hozzám, hogy a múltját feszegessük, hanem azért, hogy a jövője jobb legyen. Ezért aztán, amikor a „riasztót” helyrehoztuk, jöhet a félt vizsga, vagy egyéb szereplési helyzet képzeletbeli főpróbája. Mindjárt elmesélem, hogyan.
Először is, tanuld meg a kopogtatás menetét, ezzel fogunk dolgozni. A meridián pontok ingerlésekor, akár tűvel történik, mint az akupunktúrában, akár nyomással, mint a Shiatzuban, akár kopogtatással, mint az EFT esetében, sokféle változás megy végbe a szervezetben. Kutatások kimutatták, hogy csökken a kortizol stresszhormon szintje, és növekszik a szerotonin, az „örömhormon” szintje a vérben. Ezt kombináljuk más eszközökkel, kérdésekkel, beszélgetéssel, képzeleti tevékenységgel.
Kezdjünk hozzá!
Képzeld el annak a napnak a reggelét, amely napon abban a bizonyos ijesztő helyzetben kell megjelenned, és szerepelned. Lehet ez vizsga, munkainterjú, tévés szereplés, vagy bármi.
Hogyan ébredsz? Mi ébreszt fel? A telefonod? Vekker? Képzeld el az ébredés pillanatát.
Az ébredés pillanatában mit érzel? Bevillan, hogy ma van a nagy nap? Ez milyen érzelem? Félelem? Iszony? Bizonytalanság?
Melyik érzelem a legerősebb? Egy 0-tól 10-ig terjedő szubjektív skálán hányas?
Ez az érzelem hol jelentkezik a testedben? Összeszorul a torkod? Nyomást érzel a melledben? Elgyöngülsz? Melyik testi érzés a legerősebb, és hányas a szubjektív skálán?
Most fogalmazd meg a tételmondatot, amely valahogy így hangzik (az alábbi csak példa):
„Noha nagyon félek ettől a vizsgától, mégis, tisztelem és becsülöm magamat, és jól felkészültem.”
A tételmondat rövid változata:
„Ez a félelem.”
Most kopogtass a karate-ponton, amely a kezed élén található, a kisujj töve, és a csukló között félúton, és miközben kopogtatsz, ismételd el háromszor a tételmondatot.
Ezután kopogtass 7-8-szor a szemöldök tövénél (az orrnál), a szemsarokban, a szem alatt, az orr alatt, az állgödörben, a kulcscsonton, és a fejed búbján. (Van több ilyen pont is, de most ennyi is elég lesz.) Közben ismételd a rövid mondatot. Erre azért van szükség, hogy ne kalandozzon el a figyelmed. Mindegy, melyik kézzel kopogtatsz, és az is, hogy a tested melyik oldalán. A kopogtatási pontokat itt láthatod:
Addig kopogtass, amíg az érzelem, esetünkben a félelem nem csökken le nullára, vagy legföljebb 1-re.
Az érzelem mellett az érzelem testi kifejeződésével is érdemes foglalkozni. Tehát egyrészt kopogtathatsz a félelemre, másrészt a félelmet kísérő hascsikarásra. Mindkettőt csökkentsd le, a legjobb, ha nullára, és utána menj tovább.
Menjünk tovább, és képzeld el, hogy reggelizel. Ugye, nem akarod kihagyni a reggelit? Vagy úgy összeszorul a gyomrod, hogy nem bírsz enni? Akkor gyerünk kopogtatni!
A karate ponton kopogtass, és ismételd háromszor: „Noha úgy összeszorul a gyomrom, hogy nem bírok enni, mégis, mélyen és teljesen elfogadom, és szeretem magamat.”
Ezután jön a többi pont, a rövid mondattal. Két-három kör után, ha csökkent a gyomorszorulás (biztosan csökkenni fog), képzeld el magad elé a terített asztalt. Képzeletben ülj le az asztalhoz. Ha még mindig érzel valami kellemetlenséget, kopogtass arra is.
Most képzeld el, hogy kilépsz a házból, az otthon biztonságából. Mit érzel? Megint előkerült valami? Nosza, kopogtass! Gondold el, sőt, le is írhatod a tételmondatot, meg a rövid, emlékeztető mondatot.
Ha megnyugodtál, képzeletben menjünk tovább. Beszállsz a kocsiba, vagy felszállsz a villamosra. Elindul a jármű. Melyik pont, utcasarok, kereszteződés az, ahol megint kezdődik a para? Milyen érzelmet érzel? A testedben hol jelentkezik? Kopogtass a fentiek szerint.
Képzeletben befordulsz az utcába, ahol a megmérettetés lesz. Meglátod az épületet. Mit érzel? Hol érzed? Kopogtass, amíg meg nem nyugodsz.
Eddigre már ismerős a kopogtatás, tudod, mit kell tenned. Most nézzük végig, mely pontokon erősödhetnek fel a negatív érzelmek. És itt álljunk meg egy szóra.
A „lámpaláz” tág fogalom. Mögötte rengeteg érzelem meghúzódhat tapasztalataim szerint. Félelem a rád szegeződő tekintetektől, bizonytalanság, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, lemondás, szomorúság, harag, féltékenység, hogy csak egy néhányat említsek. Ne lepődj meg, ha semmi közük nincsen magához a vizsgahelyzethez.
Folytassuk: mely pontokon szokott „kilőni” a félelem?
Akkor, amikor megpillantod az évfolyamtársakat, vagy kollégákat.
Amikor belépsz az ajtón. Amikor meglátod azt az embert, akitől különösen tartasz.
Amikor észreveszed a közönséget.
Amikor kihúzod a tételt.
Amikor odaállsz a vizsgabizottság elé.
Amikor intenek, hogy kezdheted.
Amikor kérdést tesznek fel.
A sort bővítheted saját, konkrét helyzetednek megfelelően.
A lényeg: mindegyik helyzetben képzeld el, és gondold végig, milyen érzelmet ébreszt, és ez az érzelem hol mutatkozik a testedben. Mindkettővel foglalkozz.
Hosszadalmas folyamat? Hogyne, akár egy óra hosszat is eltarthat. A vizsga, a szereplés eredménye viszont az egész életedet végigkíséri.
A legvégén pedig képzeld el, hogy könnyedén megbirkóztál a feladattal, érzed a siker ízét, érzed, hogy milyen könnyű a tested, és azt, ahogy elönt az öröm.
Sok sikert! És kérlek, számolj be az eredményről, és tapasztalataidról, hogy a többi olvasó is értesüljön róla.