A minap születésnapi bulira voltunk hivatalosak. Népes a család, hosszú asztalnál ücsörögtünk a lugasban, gyerekek, felnőttek, öregek minden korosztályból, míg vártuk, hogy elkészüljön az „asadito”, a roston sült hús, meg a kolbász. Addig is, míg sercegve sültek a húsok, beszélgettünk, nagyokat nevettünk. Az érkezők szertartásosan körbejárták az asztalt, mindenkit megöleltek, megcsókoltak, kikérdezték egymást a hogylétükről.
Feltűnt nekem két tizenéves lány az asztal végén. Nem vettek részt a beszélgetésben, csak némán ültek. Furcsállottam a viselkedésüket, és eszembe jutott egy kliensem (nevezzük Jorgenak), akivel néhány nappal korábban dolgoztam. Felnőtt, mérnökember volt, jó állásban egy vállalatnál, aki azért jött hozzám, mert rettegett a prezentációktól. Letaglózta a lámpaláz, amikor vezetők előtt kellett beszélnie a projektjeiről.
Az EFT módszere hamar elvezet a problémák gyökeréhez, amelyek többnyire a gyermekkorban, vagy még korábban keletkeznek. A lámpaláz egy fiziológiai és érzelmi reakció, amely gyakran hat éves kor körül rögzül. Abban az életkorban, amikor a gyerek énje kezd kifejlődni, és ezzel párhuzamosan spontaneitása csökken.
Jorge egy hagyományos munkásnegyedben nőtt fel. Az apja keményen dolgozott azért, hogy „fazék legyen az asztalon”. Esténként csak arra vágyott, hogy hagyják békén. Életüket hagyományok határozták meg. Az egyik ilyen hagyomány, hogy a gyerekeket a nők nevelik, és nem fárasztják az apát a nevelési problémákkal. Az apa ebben a családban ráadásul nem is szólt a gyerekekhez – mintha nem is léteznének. Ha Jorge szólt hozzá, megbüntette. Amúgy jó apa volt, horgászni, focimeccsre is elvitte a fiát, de beszélgetést csak ő kezdeményezhetett.
Az ilyen rendben felnőtt gyerekek számára a vezetők tekintélyszemélyek, apafigurák. Jorge tehát kettős nyomás alatt volt. Beszélnie kellett a főnök előtt, miközben az vésődött bele mélyen, hogy a tekintélyes személyekhez nem szabad szólni. Szerencsére, miután rájöttünk a lámpaláz okára, gyorsan csökkentettük a szorongást a kopogtatással, és sikerült megszüntetnünk a gyerekkorban rögzült, és most már zavaró reakciót.
A két kislány miatt azonban aggódom…