Az írországi Shannon repülőterén sok évvel ezelőtt leforráztam magamat. Nem, nem a büfé vízforralóját borítottam magamra, csupán meleg vízben akartam kezet akartam mosni a mosdóban.  (Akkoriban még nem voltam olyan környezettudatos, mint most, dehát senki sem születik ökologistának.) A víz bíztató sugárban ömlött a csapból, ahogy az el is várható. Alá tartottam a kezemet, de rögtön el is rántottam. Aztán újra megpróbáltam, mert nem akartam elhinni, hogy ilyen van. És igen: a csapon belül sövény választotta el szigorúan egymástól a forró és a hideg vizet, nehogy keveredjenek.

Születésünktől fogva percenként zúdulnak ránk a tanítások és elvárások arról, hogy mi a dolgok rendje. Felnőttként, ha jól figyelünk, rajtakaphatjuk magunkat, hogy értelmetlenség, amit automatikusan gondolunk, mondunk, vagy csinálunk. Jó esetben, ha rájöttünk, hogy butaság, vagy éppen káros a beállítódás, szokás, leszokunk róla. Rosszabb esetben makacsul ragaszkodunk hozzá, és konfliktusokba keveredünk miatta.

Aki azt a csapot tervezte, valamikor, gyermekkorában valószínűleg szigorú nevelők keze alatt élt, akik merev szabályok közé szorították az életét. Rendnek muszáj lenni, még ha az a rend semmire sem jó, sőt, káros.

Fekete-fehér, igen-nem, mint a régi játékban. Holott a dolgok összekeveréséből születnek az új ötletek, megoldások. Az ökológia egyik alapvető felfedezése, hogy az állat- és növényfajok ott találhatók a legnagyobb sokaságban, ahol két ökoszisztéma találkozik, mint a vizek partján. A keveredés jó.

A természetben semmi sincs mereven szétválasztva, nincsenek egyenes határvonalak.  A számítástechnika igen-nem, 1-0 gondolkodásmódja nem természetes, bár olykor hasznos, ez kétségtelen.

A shannon-i vízcsap sokkoló volt, hogy ne mondjam, kultúrsokkoló. A dolgok rendje nem olyan, mint otthon. Magyarul a vezetéknév van elől, utána a keresztnevek. Címekben az ország, a város után jön csak az utca neve. Vajon mit mond ez a magyar kultúráról, vagy a japánról, amely szintén ilyen logika mentén működik?

Talán azt, hogy nem te vagy a saját univerzumod központja, hanem igazodnod kell a tágabb halmazokhoz. Ennek a fordítottja individualizmus lenne? Nem hinném, hiszen a hispán-mesztic kultúrában, amelyben élek, sokkal erősebb a csoporttudat, a szolidaritás, mint Magyarországon. Érdekes lenne megkutatni, vannak-e kulturális különbségek abban, hogy induktív, vagy inkább deduktív logika jellemzi-e egy-egy társadalom gondolkodását.

Shannonban azóta, hogy ottjártam, valószínűleg rég kicserélték a vízcsapokat. A nevek használatának sorrendje viszont biztosan nem változott. Ha megszokod, már nem idegen. És nincs dráma: ha erőfeszítés nélkül tudsz váltani kétféle gondolkodásmód, kétféle beállítódás között, akkor gazdagabb lettél egy készséggel. Nem váltál írré, mégis, több vagy, mint magyar. Írországi magyar – hogy precízek legyünk. Mennyiben más ez, mint például „alföldi gyereknek” lenni Budapesten?

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.