A bronzba öntött hősökről ki gondolná, hogy bizony, nem csak a bátorság jellemezte őket. A népi gyerekdalocska ezt jobban tudta:

 Katona bácsi haptákban

Belesz….t a nadrágba.

Katona néni mossa ki,

Hű, de büdös, dobja ki.

 A harctéren az élet értelemszerűen veszélyben van. Az agykéreg kikapcsol (jól teszi), és a túlélési reflexek veszik át a vezetést. Üss, fuss, tettesd magad halottnak. Az első kettő nyilvánvaló, és ismert reflex, ámde a csatában nem lehet megfutamodni, mert akkor hátulról lőnek le a tieid. Ilyen lehetetlen helyzetben egy menekvés marad: a holttá tettetés. (Gyenge szívűek ne olvassák tovább.)

Ennek értelme a következő. A ragadozók általában nem esznek döghúst. Amikor meghal egy ember, vagy elpusztul egy állat, a hullamerevség beállta előtt ellazulnak a körkörös izmai. Ennek következtében a belek és a hólyag tartalma kiürül. A tetem tehát, ne szépítsük, büdös. A ragadozó, mielőtt rávetné magát a zsákmányra, megszaglássza, és ha büdösnek, azaz fogyasztásra alkalmatlannak találja, akkor otthagyja. Tehát az, aki képes magát holtnak tettetni, esélyt kap a túlélésre. Nem valami tudatosan végiggondolt ravaszkodásról van szó. A katona, mire ilyen állapotba jut, már nincs magánál a rettegéstől. Sajnos, az emberek háborúiban ez az ösztönös stratégia nem használ, pedig a mai napig tapasztalható, utoljára egy-két évvel ezelőtt az afganisztáni harcokban résztvevő dán katonák számoltak be róla a világsajtónak.

Az olyan stresszhelyzet, amelyből nincs menekvés, bármikor előhívhatja ezt a reakciót, vagy „gyengített” változatát. Előfordul kisgyerekeknél, akik ijesztően idegen környezetbe kerülnek, például iskolába. Ki ne emlékezne első, második osztályból félénk kis társára, aki bepisilt a félelemtől, vagy az izgalomtól? A nevelési tanácsadók tele vannak ilyen gyerekekkel. De a nagyok sem ússzák meg. A nőknél oly gyakori krónikus hólyaghurut esetében sokszor találhatna traumát a háttérben az, aki keresi. Anita, akiről a „Kinőtt hiedelmek” című posztban írtam, ebben a felettébb kellemetlen betegségben szenvedett mindaddig, amíg – más okból kifolyólag – rá nem találtunk gyerekkori traumáira. Amikor kikapcsoltuk „pánikgombjait”, egy csapásra megszűnt a hólyaghurut.

Nézetem szerint az irritábilis bél szindroma nem más, mint a trauma reakciótípusnak egy változata. Ha megszűnik a trauma, és megszűnik a bélirritáció.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.