„Á, én úgysem bírom megtanulni a nyelvet. Nincs nyelvérzékem!” Mondtál valaha ilyet? Igen? Na, akkor figyelj!

Miből áll a nyelv? Hát először is, ugye, szavakból. Ezek egy része megfogható, létező, elterjedt dologra vonatkozik. Például macskára: az mindenütt ugyanolyan, kecses és lusta. Vagy ablakra: annak a szerkezete országonként változik, de mindenütt a falba van vágva. Ezeket könnyen megtanulod, igaz? Elvégre macskát láttál, simogattál, hallgattad a dorombolását, „élvezted” a karmolását. A vele kapcsolatos élményekről az agyadban sok helyen keletkeztek emléknyomok. Minél változatosabb az adott fogalmat képviselő idegrendszeri hálózat, annál könnyebben kapcsolódnak hozzá új elemek. Elmondható, hogy

minél többet megtanulsz, annál többet tudsz hozzátanulni.

Ha naponta csak három új idegen szót tanulsz meg, akkor egy év alatt megvan az alapszókincsed, amire a fentiek alapján már könnyebb ráépíteni a többit. Képes vagy naponta három új szót megtanulni? Akkor van nyelvérzéked.

Az elvont fogalmak nem ragadnak meg ilyen könnyen. Minél ritkábban használod őket magyarul, annál kevesebb kapaszkodó van az agyadban, amelyre felfűzheted. Ezért az ilyen szavakat érdemes kifejezésben, mondatban megtanulni, mint egy verset. A magolásnak rossz a híre, de attól még

igaz a régi közmondás, hogy „ismétlés a tudás anyja”.

Ha pedig kifejezésbe, mondatba helyezve tanulod, akkor máris több kapaszkodója van a memóriádnak.

Végül ott van a segédszavak tömkelege. Egyik olyan, mint a másik, nem vonatkoznak sem kézzelfogható, sem elvont dologra. Én folyékonyan beszélek, blogolok spanyolul, olykor mégis meggyűlik a bajom ezekkel a kis piszkokkal. Marad a kifejezések bemagolása, amire a legpraktikusabb módszer a szókártyás. Amikor nyelvet tanulok, önmagammal versenyezek, melyik nap hány szót, kifejezést voltam képes megtanulni. Felírom a naptárba. Hét végén, és hónap végén összegezem, és megünneplem önmagamat. A legjobb eredményemet így angol szavakkal értem el. Egy hónap alatt ezer szót sikerült megtanulni.

Azután (sóhaj) jön a nyelvtan. Manapság, a beszédcentrikus módszerek idején lekicsinylik a jelentőségét. Holott a nyelv olyan, mint egy épület. A nyelvtan a szerkezete, a szavak a téglák benne. A nyelvtanulást vizsgáló kutatások azt bizonyítják, hogy

a nyelvtan tudatos ismerete később nagyon megkönnyíti a tanulást.

Igen ám, de ha egy nyelv szerkezete nagyon különbözik az ember anyanyelvétől (és a magyartól a legtöbb különbözik), akkor erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy megértsük a logikáját, megtanuljuk, és alkalmazzuk. Ha erre hajlandóak vagyunk, és legalább egy nyelvet alaposan megtanultunk, akkor a többi hasonló nyelv elsajátítása sokkal könnyebb lesz, pedig a „nyelvérzék” ugyanaz.

Régen a középiskolában kötelező volt a görög és a latin nyelv. Akik ezeken a holt nyelveken átrágták magukat, utána könnyedén megtanultak más nyelveket.

Egyszer megkérdezték Devecseri Gábor költőt, klasszika-filológust, a holt nyelvek és irodalmak kiváló ismerőjét, hogy tud-e spanyolul.

„Nem, nem tudok, de ha lesz egy szabad délutánom, megtanulok” – volt a válasza.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.