Kétféle, egymástól teljesen eltérő stratégiát figyeltem meg annak idején, amikor többszáz latin-amerikai család élt Magyarországon. Borzalmas diktatúrák elől menekültek, sokan – felnőttek, gyerekek egyaránt – hajmeresztő dolgokat éltek túl.

Az ilyen családok némelyikében a szülők úgy döntöttek, hogy soha többet hallani sem akarnak a hazájukról. Még az anyanyelvüket is el akarták felejteni. Odahaza magyarul beszéltek egymás közt, és a gyerekekkel. Magyar nyelvtudásukat gyorstalpaló tanfolyamon szerezték, és a gyerekek óvodai, iskolai nyelve bővítette. El lehet képzelni, milyen színvonalú volt ez a társalgás. Megfosztották a gyerekeiket a kétnyelvűség esélyétől, és elvágták őket gyökereiktől. Ezek a fiatalok többnyire sajnos, magyarul sem tanultak meg igazán jól.

Szerte a világban ezerszámra éltek ilyen családok a hetvenes-nyolcvanas években. Százszámra kerültek ki belőlük a magányos, gyökértelen, kallódó fiatalok. Drogozás, öngyilkosság, pszichiátriai betegségek, bűnözés várt rájuk. Ez a nyelvi stratégia számtalan negatív következménnyel járt.

Voltak, akik ennek az ellenkezőjét tették. Abban a hitben, hogy hamarosan megbukik a diktatúra, dacosan visszautasították, hogy megtanuljanak magyarul – vagy azt a nyelvet, ahol éppen éltek. Csak a legszükségesebb, elkerülhetetlen kifejezéseket tanulták meg, és megjelenésükben is hangsúlyozták kívülállásukat.  Állandósult ideiglenességben éltek.

A jelenség nevet is kapott: „bőrönd a sarokban”, indulásra kész életmód. Sokan valóban visszatértek a hazájukba, de jónéhányan így öregedtek meg.

Feldolgozatlan traumák, irracionális vágyak táplálták ezeket a stratégiákat. Ha a nyelv csupán egy eszköz lenne, bizonyára ésszerűbben viszonyultak volna a nyelvtanulás ügyéhez. De a nyelv több, mint eszköz, önazonosságunk alapja.

Bármely új helyre költözés megrendíti az identitást. A faluból városba költözés milliók számára jelentette korábbi szerepeik, a közösségben betöltött helyük elvesztését, a tájszólás is elidegenítette őket a városi környezettől. Ez hatványozottan jelentkezik, amikor külföldre költözik valaki.  Az otthonról hozott identitást erősíti a helyi magyar kolóniával való kapcsolat, és ez átsegíthet nehézségeken. De nem lehet kibújni a feladat alól, hogy az ember új szerepeket, önazonosságot dolgozzon ki. Az eredetibe belenőtt, ezzel szemben az újért tudatosan meg kell dolgozni. Ennek pedig a sarkköve a szorgalmas nyelvtanulás.

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.