Sokan fogják a bőröndöt, és világgá mennek anélkül, hogy tudnának kommunikálni a megcélzott ország nyelvén. Az elkeseredés löki, a kaland vonzza őket. Majd segítenek az ottani magyarok – gondolják.

Ismertem Angliában egy fiatal nőt, akinek az volt a filozófiája, hogy majd csak ráragad a nyelv. Segítettem neki bejelentkezni a Job Centre-ben, állást is szereztem neki, hiszen mi magyarok, tartsunk össze. A gyárban azonban nem volt, ki tolmácsoljon neki. Egy hétig sem tartott a próbaideje, előbb elküldték.

Nem tudom, hol tart most a nyelvtanulással.

Az Európai Unióban nagy a jövés-menés, és az egyének nyelvtanulásának gazdasági jelentősége is van. Ezért az Európai Tudományos Alapítványt (European Science Foundation) megbízták azzal, hogy tanulmányozza, hogyan sajátítják el a felnőtt bevándorlók a fogadó ország nyelvét. Öt európai ország kutatócsoportjai vizsgálták azonos módszertannal a bevándorlókat.

Az eredeti nyelvek a következők voltak: punjabi, olasz, török, arab, spanyol, finn. A befogadó országok nyelve pedig angol, német, holland, francia és svéd.

Két és fél éven keresztül követték negyven ember nyelvi fejlődését. Csak olyanok vettek részt a vizsgálatban, akik nem tanultak sem nyelviskolában, sem nyelvtanárral. A “természetes” nyelvi fejlődésre voltak kíváncsiak – mi lesz azokkal, akik egyedül evickélnek a mélyvízben.

A kutatók a találkozások során standard beszélgetéseket folytattak velük, képek leírását, szerepjátékot, és egy némafilm történetének (Chaplin) elmondását kérték tőlük. Minderről hang-, és videofelvételeket készítettek.

A spontán nyelvtanulás három fejlődési fázisát tudták azonosítani. Az első fázisban az emigránsok főneveket hangoztattak, hogy megértessék a szándékukat. A második fázis a főnévi igenevek használatával jellemezhető. A harmadik fázisba kevesen jutottak el a két és fél év során: az igeragozás csak kevesekre “ragadt rá”.

A szomorú következtetés, barátaim, hogy a szisztematikus nyelvtanulást, és főleg a tudatos nyelvtan tanulást nem lehet megúszni…

(Forrás: R. Mitchell, F. Myles és E. Marsden: Second Language Learning Theories. Routledge, 2013. pp. 196-202.)

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.