Ezen a blogon idáig főként arról írtam, hogy a negatív érzelmeket, indulatokat hogyan lehet megszüntetni, már, ha valaki csakugyan ezt akarja. Sokszor előfordul persze, hogy emberek dagonyáznak a szomorúságban, és dajkálják a dühüket, mert ennek valamilyen rejtett érzelmi előnye van számukra, érdekesebbnek, fontosabbnak érzik magukat így, mintha csak hétköznapian derűsek és jókedvűek lennének. De ez a mai poszt kivételesen nem a negatív érzelmekről szól, hanem a legmagasabbrendűnek tartott, pozitív érzésről, a szeretetről.
Hazakészülök, és elképzeltem a találkozást régi és új barátaimmal. Meglátom őket, kitárt karral, mosolyogva közelítünk egymáshoz, melegen átöleljük egymást, esetleg játékosan megütögetjük egymás hátát, aztán mosolyogva kérdezgetjük egymást a másik hogylétéről, a másik családjának hogylétéről, a közös barátok hogylétéről, és egyáltalán.
Azután visszahőköltem, és egy kicsit elszomorodtam. Ez a jelenet teljesen természetes itt, Latin-Amerikában, de nem Magyarországon. Amikor először kijöttem, szívből mulattam azon, hogy a telefon és internet megrendelésekor az ügyintéző nő melegen megölelgetett, és amikor másnap visszamentünk a kért dokumentumokkal, már csak “don Carlos”, és dona Ida” voltunk neki, és még puszit is kaptunk. Ugyanez megismétlődött a bankban, ahol számlát nyitottunk. A kávén kívül ölelést és puszit is kaptunk, és őszinte érdeklődést az ügyintéző nőtől, aki oroszlánként harcolt azért, hogy megkapjuk, amire szükségünk volt.
A gyerekek bulijaira tömött sorokban érkeztek a barátaik, csupa ismeretlen fiatal, akik a legtermészetesebb módon borultak a nyakunkba. Ma már mindet ismerem, és én is nagy szeretettel ölelgetem meg őket, elmúlt az idegenkedés.
Most haza fogok menni, és meg kell tartóztatnom magam, nehogy tőlem hőköljenek meg. Ha emiatt panaszkodnék, már előre hallom, amint a fejemhez vágják, amit az elején írtam: érzéseket nem lehet hazudni.
Igaz, ami igaz, nem kötelező senkit se szeretni. De egyet megtanultam itt: érdemes úgy tenni, mintha. Mert idővel a mosolygás, kedvesség, előzékenység is második természetté válhat. Milyen lenézést vált ki otthon a híres amerikai jelszó: keep smiling, vagyis mosolyogj, akármi történik. Pedig nagy igazság rejlik benne, ami furcsa módon bizonyosodott be. A plasztikai sebészek észrevették ugyanis, hogy ha depressziós kliensek homlokába, a két szemöldök közti ráncokba, az úgynevezett “depressziós omegába” fecskendezik az izombénító botoxot, akkor némely kliensnek nem csak a homloka simul ki, hanem a lelke is! Elmúlik a depressziója.
Ez a felfedezés igazságot szolgáltat az érzelmek első kutatóinak, William James pszichológusnak, és Carl Lange fiziológusnak, akik a tudományos pszichológia kibontakozásának kezdetén, egymástól függetlenül vallották azt, hogy a fiziológiai reakciók érzékelése maga az érzelem, vagyis előbb jön a fiziológia, aztán az érzés. Változasd meg a fiziológiádat, és megváltozik az érzésed.
Ha jól belegondolok, az EFT-vel is ezt tesszük, felidézzük az érzést a fiziológiai megnyilvánulásaival együtt. A kopogtatás serkenti a nyirokkeringést, és az idegrendszert piezoelektromos ingerléssel stimulálja, ezzel éri el az érzelmek változását, az indulatok csillapulását.
Még ennél is egyszerűbb és kellemesebb, ha egy ország lakói egyszerűen csak szokásba veszik, hogy mosolyogva megölelgetik egymást.
Hiányozni fog Chile.