Ismeretlen indulatok rágnak és lökdösnek belülről, kívül pedig ismerős személyek rángatnak ide-oda? Úgy érzed, mások dirigálják az életedet, neked nincs beleszólásod? Van ilyen. Lehet így is élni, sőt, nagyon sokan engedik át a sorsuk irányítását másoknak, ahelyett, hogy a maguk életét élnék.

Ha úgy érzed, elég ebből, és változtatni akarsz, akkor azt tanácsolom, először is vegyél egy kemény fedelű, szép, nagy füzetet. A fedelén lehet havas táj, vagy Micimackó – legalább ebben te döntesz. A lényeg, hogy tessen neked, szívesen írj bele.

A szabad írást Julia Camerontól tanultam. Tizenöt évvel ezelőtt vettem meg a könyvét, A művész útját. Ez a mű sokezer embernek segített kibontani a tehetségét, leépíteni az alkotás előtt magasodó gátakat. Cameron alapvetően két dolgot ajánl, az egyik a „művészrandevú”, a másik a „reggeli oldalak”.

Hajnalban, amikor mindenki alszik, és friss a fejed, láss neki, és írj tele három oldalt úgy, hogy közben nem állsz le. Ne keresgéld a szavakat, azt írd le, frissiben, ami csak eszedbe jut. Ha értelmetlen, nem baj. Ha lényegtelen, az sem baj. Teljesen mindegy, miről írsz, csak írjál. Ne mutasd meg senkinek, te se olvasd el. Ez az írás arra szolgál, hogy a fejedben zsongó belső hangok szövegét papírra tedd, és így jobban megértsd. Amikor mondatba fogalmazzuk, és leírjuk a kósza gondolatokat, rákényszerülünk, hogy végiggondoljuk őket. Ezzel elveszítik erejüket a régi, szükségtelen, káros szuggesztiók. Megdöglenek a bogarak, amelyeket ki tudja, ki ültetett a fülünkbe.

Ha ismétlődnek témák, annál jobb! Ezek biztosan megoldásra várnak. Minél többször végigondolod őket tudatosan, annál könnyebb lesz meghaladni őket. Nem jut eszedbe semmi? Akkor írd folyamatosan: „nem jut eszembe semmi, nem jut eszembe semmi”. Néhány sort teleírsz ezzel, és garantáltan eszedbe fog ötleni valami fontos dolog.

Előfordul, hogy nincs kedved írni. Valami gondolat nem akarja, hogy tudatosítsd – annál fontosabb, hogy napvilágra kerüljön. Ilyenkor én (minő meglepetés) kopogtatni szoktam: „Noha nincs kedvem írni, mégis, elfogadom és szeretem magamat.” „Noha mehetnékem van, nincs türelmem írni, mégis megengedem magamnak, hogy írjak.” „Noha a hátam közepére kívánom az írást, mégis, kíváncsi vagyok, mi jön ki ebből.” Azután egy-két kör kopogtatás, és máris eszembe jutnak dolgok.

Ezt a bejegyzést is hajnalban, a füzetembe kezdtem el írni. 🙂

Spread the love
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.